Page 387 - A sírból üdvözöl

Fájt.
Nemcsak a felszakadt bőr, a lassan lefolyó vércseppek, hanem minden más is,
de ez még annál is borzasztóbb volt. Nemcsak az apja, hanem ő is megölte
Briant, ahogy Zacet és Sidonyt is. A barátait.
De hogy is mondta James? Életet az életért... Ők is megölték a fiát, és kis
híján vele is végeztek, és mindezt miért? Robert ostoba ötlete miatt, hogy
megtarthassa a szeretőjét... Most viszont fordult a kocka, és ő öli meg
azokat, akik a halálát akarták. Pontosabban James öli meg... Az apja.
Naya szeméből kicsordult egy könnycsepp. Nem tudta, miért lepődött
most meg ezen, hiszen mindig is tisztában volt az apja munkájával. Tudta,
hogy mindene, amije csak van, abból a pénzből van, amit az apja azért
kapott, mert gyilkolt. Mert valaki meghalt... Igaz, James mindig diszkrét volt,
és sosem avatta be a munkái részletébe, ráadásul senkinek nem híresztelte,
mi a foglalkozása. Zac sejtette, sőt, nemcsak ő gondolta, hogy James
valamiféle piszkos dolgokkal ügyködik, és nem teljesen legális az, amit csinál.
Hivatalosan ugyanis úgy tudták, James bankárként dolgozik.
Ám sosem szóltak egyetlen szót sem, még csak meg sem említették Nayának,
habár ő tudta, hogy mindenki ódzkodott kissé az apjától. Pontosabban
mondva; valósággal féltek tőle. Feszélyezetten viselkedtek a közeledtében, és
reszketegen nevettek a poénjain, ráadásul hihetetlenül udvariasan bántak
vele. Természetesen akkor, ha egyáltalán meg mertek szólalni a közelében.
Ő ezt már kevésbé értette. Igaz, James külseje nem éppen volt a
legbarátságosabb, mégsem viselkedett úgy, mint akitől rettegni kéne. Mindig
kedves volt, legyen szó bárkiről, és minden alkalommal nevetőráncok jelentek
meg a szeménél, mikor elmosolyodott. Naya kislányként fülig szerelmes volt
bele, és elhatározta, hogy hozzá fog menni feleségül, majd ha nagy lesz.
Aztán persze, mindez változott, kivétel az iránta érzett szeretet, hiszen Naya
imádta őt.
Most azonban már valahogy nem ezt érezte... Valami más is
megfogalmazódott benne; gyűlölet, kétségbeesés, keserűség és csalódottság.
Igen, ez fáj a legjobban; a csalódás.
Nem, ő... nem ilyennek ismerte Jamest. Sosem tudta volna elképzelni, hogy
elvenné valaki életét, és közben ennyire... élvezi azt, hogy ölhet. Igaz, hogy
tisztában volt vele, mivel jár az apja munkája, de ez nem kárpótolta az elmúlt
órák eseményeit. Más, ha az ember tudja, hogy az, akit a legjobban szeret
ezen a világon, gyilkos, és más, ha látja is, hogyan oltja ki az életet.

385