Page 389 - A sírból üdvözöl
P. 389

érzelmeket, vagy talán elvesszük magát az életét. Van, aki megtanul élni
         ezzel, van, aki nem. És aki nem, az ne is éljen többé.
             – De a szavak nem fájnak annyira, mint maga a halál! – csattant fel a
         lány, és ülőhelyzetbe tornázta a magát, mire a lábaiba fájdalom hasított. A
         vérében a dühtől forrni kezdtek a szavak.
             – Honnan tudod, hogy nem fáj a halál? Még nem tapasztaltad. És ki
         tudja, vannak emberek, akik éppen a szavaid miatt halnak meg. A te szavaid
         nem ölnek, Naya? Nem a te szavaid ölték meg Zacet? És Briant?
             Naya beharapta az ajkát, és letörölte a könnyeit a kézfejével, ám még
         így is homályosan látott.
         – Nem! – kiáltotta ellentmondást nem tűrően. – Nem öltem még senkit! Nem
         vagyok gyilkos... nem vagyok én olyan, mint... te. Nem vagyok gyilkos, mint
         te!
             James olyan hirtelen állt fel az ágyról, hogy a lány alig tudta követni a
         tekintetével a mozdulatot. A keze ökölbe szorult, a halántékán vadul lüktetett
         egy ér.
         – Ezt nem akartam! – üvöltött rá. – Nem akartam, hogy lásd, mi a munkám,
         mert gyűlölöm, érted?! Gyűlölöm! De hát gyilkos vagyok, nem? Tudod mit,
         Naya? A nagyapád is az volt. És a dédnagyapád is. A Narrowayek ezt tették
         hosszú idők óta, és ne hidd, hogy ez büszkeség. Engem úgy neveltek, mint egy
         Narrowayt, és hidd el, annál rosszabb nincs a világon, mint viselni ezt az
         átkozott nevet. Én nem akartam... én soha nem akartam, hogy te is olyan
         legyél, mint én, vagy mint... mi. Úgy neveltelek, ahogy azt kell, kizártalak
         mindenből, aminek köze van a családunk mocskos múltjához. És most, hogy a
         szemed láttára, a te kérésedre öltem meg azt a kölyköt, ne merj gyilkosnak
         nevezni! Igen, ölök, de kérésre. Más emberek akarata miatt. A szavuk dönt.
         És ne feledd; a szavak gyilkosok. Ölnek, ha kell, és gyógyítanak, ha a sors úgy
         kívánja. Ők ölnek a szavaikkal, és én vagyok az eszköz hozzá.
             Naya arca elsápadt. James még sosem kiabált rá, ám ez most nemcsak,
         hogy meglepte, de erőt is adott neki, hogy visszavágjon:
         – De hát akkor miért csinálod?! Miért nem csinálsz inkább mást? Úgy
         csinálsz, mintha nem lenne választási lehetőséged!
             – Éppen annyira van, mint amikor neked volt nemrég! De te ezt nem
         értheted... Nem tudhatod, miként nevelt engem erre a nagyapád, és...
             – A nagyapám meghalt, és nem kötelez senki arra, hogy gyilkolj!


                                                                           387
   384   385   386   387   388   389   390   391   392   393   394