Page 389 - A sírból üdvözöl
P. 389
érzelmeket, vagy talán elvesszük magát az életét. Van, aki megtanul élni
ezzel, van, aki nem. És aki nem, az ne is éljen többé.
– De a szavak nem fájnak annyira, mint maga a halál! – csattant fel a
lány, és ülőhelyzetbe tornázta a magát, mire a lábaiba fájdalom hasított. A
vérében a dühtől forrni kezdtek a szavak.
– Honnan tudod, hogy nem fáj a halál? Még nem tapasztaltad. És ki
tudja, vannak emberek, akik éppen a szavaid miatt halnak meg. A te szavaid
nem ölnek, Naya? Nem a te szavaid ölték meg Zacet? És Briant?
Naya beharapta az ajkát, és letörölte a könnyeit a kézfejével, ám még
így is homályosan látott.
– Nem! – kiáltotta ellentmondást nem tűrően. – Nem öltem még senkit! Nem
vagyok gyilkos... nem vagyok én olyan, mint... te. Nem vagyok gyilkos, mint
te!
James olyan hirtelen állt fel az ágyról, hogy a lány alig tudta követni a
tekintetével a mozdulatot. A keze ökölbe szorult, a halántékán vadul lüktetett
egy ér.
– Ezt nem akartam! – üvöltött rá. – Nem akartam, hogy lásd, mi a munkám,
mert gyűlölöm, érted?! Gyűlölöm! De hát gyilkos vagyok, nem? Tudod mit,
Naya? A nagyapád is az volt. És a dédnagyapád is. A Narrowayek ezt tették
hosszú idők óta, és ne hidd, hogy ez büszkeség. Engem úgy neveltek, mint egy
Narrowayt, és hidd el, annál rosszabb nincs a világon, mint viselni ezt az
átkozott nevet. Én nem akartam... én soha nem akartam, hogy te is olyan
legyél, mint én, vagy mint... mi. Úgy neveltelek, ahogy azt kell, kizártalak
mindenből, aminek köze van a családunk mocskos múltjához. És most, hogy a
szemed láttára, a te kérésedre öltem meg azt a kölyköt, ne merj gyilkosnak
nevezni! Igen, ölök, de kérésre. Más emberek akarata miatt. A szavuk dönt.
És ne feledd; a szavak gyilkosok. Ölnek, ha kell, és gyógyítanak, ha a sors úgy
kívánja. Ők ölnek a szavaikkal, és én vagyok az eszköz hozzá.
Naya arca elsápadt. James még sosem kiabált rá, ám ez most nemcsak,
hogy meglepte, de erőt is adott neki, hogy visszavágjon:
– De hát akkor miért csinálod?! Miért nem csinálsz inkább mást? Úgy
csinálsz, mintha nem lenne választási lehetőséged!
– Éppen annyira van, mint amikor neked volt nemrég! De te ezt nem
értheted... Nem tudhatod, miként nevelt engem erre a nagyapád, és...
– A nagyapám meghalt, és nem kötelez senki arra, hogy gyilkolj!
387

