Page 378 - A sírból üdvözöl

Mint kiderült, a kávé tényleg jót tett, legalábbis Naya a harmadik pohár
után valamennyivel jobban érezte magát, és ezért megengedett magának
egy halvány mosolyt, amit Paul egy biccentéssel fogadott csak. Mintha ő
sosem lett volna képes mosolyogni...
Abban a kávézóban ültek, amelyben nem is olyan rég megtámadták őket.
Amelyben bekövetkezett a vér. Kirázta a hideg, ahogy erre gondolt, és
hirtelen ezernyi emlékkép zúdult az elméjébe. Emlékezett, hogy pont aznap
mesélte el a Játékot Paulnak, majd pedig kiment a mosdóba, és azt
hallucinálta, hogy vért köpköd, miközben egy furcsán ismerős hang azt
suttogta a telefonjába, hogy kezdődni fog a vér. Ő ezt akkor nem értette, sőt,
fel sem fogta, ki lehet az az idióta, aki ilyen hülyeséggel akarta ijesztgeti. Ám
most már, hogy megtörtént a füst is, most már tudta, hogy mindezen
dolgoknak köze lehet ahhoz az üzenethez, amit Anja is mondott neki, és ami
mindenhol visszaköszönt: vér, füst és föld.
Megborzongott, ahogy magában kimondta a mondatot. Még mindig fájt
a hasánál levő seb, nem beszélve a szívén keletkező sebről, amely talán már
sosem fog begyógyulni. Üres űr fog ott marad, immáron örökre.
– Jobb már? – Paul hangja zökkentette ki a gondolataiból, és ahogy
felpillantott, a tekintetük találkozott.
– Igen, köszönöm. Öhm... majd visszafizetem a kávék árát – mondta
sietve, mire a férfi megrázta a fejét.
– Tekintse ezt most amolyan... ajándéknak. Igaz, nem pótolja az otthona
hiányát, de bár megnyugtatja valamennyire.
Naya megszorította a kezében a csészét, és lepillantott a maradék
tejszínhabos kávéra. A gyomra minden alkalommal borsóméretűre
zsugorodott, mikor meghallotta az otthon szót. Fájt, hogy neki már nincs
olyanja, és vele együtt minden kézzel fogható dolga megsemmisült.
– Miről akart beszélni? – kérdezte végül csendesen, hiszen tudta, hogy a
nyomozó nemcsak azért hozta ide, hogy kávét vegyen neki.
Paul hallgatott pár másodpercig. Elgondolkodva dobolt az ujjával az
asztalon, majd mikor megszólalt, az arckifejezése komorrá változott.
– Intézkedtem maga helyett, és amint látom, semmilyen formátumban nem
volt biztosítása. Vagyis, ami volt, lejárt, de még tíz évvel ezelőtt...
– Igen, tudok róla. Az apám úgy gondolta, nincs szükség rá...

376