Page 374 - A sírból üdvözöl

– Louisa a felesége? – kérdezte végül. Hátha ki tudna csikarni belőle néhány
dolgot az édesanyjáról, Elisabeth-ről.
– Ó, nem. Louisa a lányom volt.
– Nem is tudtam, hogy egy olyannak, mint maga, egyáltalán van
családja...
– Nekem is megvan a magam története, ahogy neked is és mindenki
másnak. Louisa sajnos már nem él. Ahogy a kis unokám, Nicka sem. –
Downton szomorkásan elmosolyodott. De te még igen... – ám ezt már nem
mondta ki hangosan.
Naya hirtelen arra a képre gondolt, amiről nemrég letörölte a port.
– Mi történt velük?
– Meggyilkolták.
– Ki tette? – A nő ismét az öregre pislogott. Kihallotta a hangjából a
szavak mögötti, ki nem mondott gondolatokat: gyilkosság, vér, holttest,
temetés, veszteség, halál...
– Jobb, ha nem tudod – mondta hirtelen a férfi, miközben a hervadozó
rózsára szegezte a tekintetét. – De vigyázz vele! Nem tudom, találkoztatok-e,
de biztos vagyok benne, hogy majd fogtok. Vigyázz magadra Naya, mert
figyelnek téged, még akkor is, amikor nem tudsz róla. Sosem tudhatod, hogy
melyik szövetségesedből válik ellenség. – Itt elhallgatott egy pillanatra. –
Tudom, hogy most rá gondolsz. Arra a nyomozóra... Tudom, hogy kedveled,
és fontos neked. De igen, tőle kell félned a legjobban, és hidd el, ő lesz majd
a legnagyobb ellenséged.

372