Page 372 - A sírból üdvözöl

méreg van benne, hiszen nem csodálkozna, ha Downtonnak ez lenne a
szándéka mindezek után.
– Nyugodj meg, Naya, így nem segítesz magadon. – Downton
vigasztalóan végigsimított a karján, majd pedig két kezébe fogta Naya apró
kezét, és megszorította az ujjait.
– Nincs szükségem segítségre – sziszegte feldúltan, majd arrébb lökte a
vizet, és elhúzódott az érintéstől, amely valamiért nagyon atyainak hatott a
szemében.
Downton felsóhajtott, majd ő is nekidőlt a falnak, és leült Naya mellé.
Pár percig mindketten hallgattak, a csendet egyedül a hűtőszekrény zúgása
törte meg. Aztán a férfi egyszer csak megszólalt:
– Igazad van, nem ismerem annyira jól Jamest, mint te, de tudok róla
dolgokat. Volt alkalmam valamennyire megismerni, és hidd el... ennek
fényében hoztam meg bizonyos döntéseket. James jó ember volt, Naya. A
legjobb, akit valaha ismerhettem. Mindig a legjobbat akarta neked, imádott
téged, és imádta az édesanyádat is. Csodálatos ember volt, és talán még
ennél is jobb lehetett volna, ha nem a Narrowayek közé született volna be.
Hidd el, ha most itt lenne, büszke lenne rád. Te vagy az ő szeme fénye...
– Honnan tudja? Miért ilyen biztos abban, hogy apám büszke lenne
rám? – morogta a nő. Egy szavát sem hitte el, holott legbelül érezte, hogy az
öreg nem mond hazugságokat. – Maga gyűlölte a családomat... Gyűlölte a
Narrowayeket.
– De te nemcsak Narroway vagy... – szólt csendesen a férfi. – Más vér is
folyik az ereidben.
– Na igen, és kié? Az anyámé, akit sosem ismertem? Aki meghalt,
mielőtt emlékezhettem volna rá? Nekem nincs anyám. Már régóta nincs.
– Attól, hogy nem ismerted, és nem emlékszel rá, attól még igenis van!
– Maga talán tud valamit róla?! – csattant fel Naya. – Mert nekem még
az apám sem mesélt róla. Nem tudom, hogy néz ki, nem tudom, milyen volt,
semmire sem emlékszem vele kapcsolatban! És ha létezett is valaha, most
már feledésbe merült, és amit elfelednek az emberek – az már nem létezik...
Downton összepréselte az ajkát. Látszólag dühítették a nő szavai,
amikkel messzemenően nem értett egyet. Ő még emlékezett Elisabeth-re, az
arcára, a szemére, a hangjára, mindenére, és gyűlölte, hogy Naya nem
örökölt semmit tőle, hogy nem nevelhette fel a lányát, hanem meg kellett

370