Page 371 - A sírból üdvözöl

és a finom illatra a gyomra korogni kezdett. Ám továbbra sem bízott az
öregben, sem pedig az omlettjében.
– Nem bízok magában – mondta azért halkan, és végigmérte a szomszédját.
– Nem is kell, hogy bízz bennem – felelte a férfi, és felsóhajtott. Naya
csak most vette észre, hogy a keze, amelyiken átszúrta a bőrt a
magassarkújával, vastagon be van kötve. Nem érzett lelkiismeret-furdalást,
sőt, még el sem szégyellte magát, ám mégis inkább elfordította a tekintetét,
és a rózsát kezdte bámulni. A konyhára boruló csendet Downton hangja törte
meg: – Pontosan olyan vagy, mint James. Az arcod, a szemed, a jellemed, a
testtartásod... mindened rá emlékeztet.
– Úgy beszél, mintha ismerte volna az apámat... – rántotta meg a vállát
Naya.
– Te pedig mért beszélsz mindig úgy, mintha Jamest rajtad kívül senki
sem ismerhette?
– Mert ő az apám volt! Az ő véréből vagyok, ő nevelt és szeretett, és
nálamnál senki nem ismerhette jobban! – csattant fel hirtelen a nő. Ahogy
felpattant, a széke hátraborult, és nagy robajjal a földnek csapódott. – Maga
nem tud semmit róla, sem pedig rólam! Úgy csinál, mintha ismerne, pedig
maga csak egy szutykos öregember, aki hálát adhatna az égieknek, amiért
még nem öltem meg!
Hirtelen felindulásból lesodorta a tányérját az étellel együtt, mire az
apró ezernyi szilánkra törött, ahogy földet ért, az omlett pedig nekicsapódott
az egyik konyhabútornak, és lepottyant a szilánkok közé.
Downton már nem mosolygott. Riadtan meredt a földre, majd pedig Nayára
nézett, aki saját maga is meglepődött a kitörő indulatain. A francba,
szabályoznia kellene magát! Biztos a gyógyszerei az oka a
hangulatingadozásainak... igen, a gyógyszerei... Csakis emiatt történik
mindez, hiszen ha most nem lenne hajléktalan, ha megkapná a gyógyszereit,
ha nem lenne ez az egész szarság, ha... ha...
Naya megszédült, és lerogyott a földre. Az arca elfehéredett, a kezei
remegtek; fogalma sem volt, mi történik vele. Csak azt érezte, hogy a
mellkasára egy hatalmas súly nehezedik, amely meg akarta fojtani, szét
akarta szedni, darabokra aprítani őt...
Egy kezet érzett a vállán, majd valaki arrébb húzta a szilánkok közül és egy
pohár vizet dugott az orra alá.
Naya szinte már tudatlanul kortyolt bele a folyadékba. Azt se bánta volna, ha

369