Page 373 - A sírból üdvözöl

halnia egy ostobaság miatt... Pedig igazán megtanulhatta volna, hogy nem
szabad ujjat húznia Benjamin Narrowayjel, ahogy Norának sem szabadott
volna. De hát a történelem megismétli magát, ahogy az emberek is elkövetik
ugyanazokat a hibákat.
– Én ismertem őt – suttogta aztán, és legbelül borzasztóan fájt, hogy részben
hazudnia kell Nayának. Ideje volna megismernie az igazságot, megtudni,
kicsoda is az édesanyja, kicsoda is a családja... De hogyan mondhatná el a
színtiszta igazat egy olyannak, akinek az egész élete egy merő hazugság volt?
Akinek még most is, minden szava hazugság? Ráadásul James megkérte rá...
Azt mondta, hallgasson, és neki csendben kell lennie. És ha el is akarna most
mondani mindent, nem teheti, vagy ha igen, hazugsággal kellene kevernie. –
Persze, nem annyira jól, mint Jamest, de ismertem. Jó barátnő volt az én
Louisámmal.
Naya gúnyos mosolyra húzta az ajkát. Downton borzalmasan hazudott.
– Hazudni egy hazugnak. Ez tetszik. De ugye tudja, hogy nagy bűn hazudni
egy Narrowaynek? Mert mindig kideríti, mi az igazság, annak ellenére is, ha
annak árnyékban kellene maradnia.
– Talán jobb is, ha ez a fajta igazság soha nem kerülne felszínre.
– Talán fél tőle?
– Neked több okod van félni az igazságtól, mint nekem.
– Még egy ilyen, és kivájom a szemét – sziszegte a nő, és megfeszült a
teste, majd látva, hogy Downton nem reagál erre, elfordította a fejét.
– Ha kiderülne, akkor borzasztóan fájna. És hidd el, ha nem is szabadna,
én már várom, hogy felszínre kerüljön, hogy szenvedhess a fájdalomtól,
ahogy én is szenvedtem annak idején.
– Ostobaságokat beszél – morogta Naya. – És mindig is tudtam, hogy
maga tud valamit... Valami olyat, amit én nem, és valami olyat, amiről
fogalmam sincs, hogy honnan szedett. De ha eddig kussban volt, továbbra is
ajánlanám, hogy hallgasson, ha nem akar viszontlátni engem a
magassarkúmban... mert következőleg nem a kézfejébe szúrnám, hanem a
szemébe, és ahogy elnézem, magának elég sokat számít a rohadt élete.
Downton hallgatott; egy szót sem szólt, csak némán meredt a földre.
Fájtak a szavak, de nem tehetett ellene semmit.
Naya ellenben gúnyosan mosolygott rá, hiszen az öreg eléggé szánalmasan
festett.

371