Page 369 - A sírból üdvözöl

sosem látta még őket látogatóban, és Downton se ment soha sehová. Talán
már nem tartják a kapcsolatot?
Naya elfordította a fejét. Ez már nem az ő problémája volt, és
különösebben nem is érdekelte a vén szutyok élete. Most az volt a fontos,
hogy minél hamarabb kijusson innen.
Tovább osont a konyha felé, ugyanis tudta, hogy ha átvág rajta, megtalálja a
hátsó ajtót, ami szerencsére mindig nyitva volt. Ott majd észrevétlenül
kimehet, ezt pedig Downton folytonos menekülési mániájának köszönhette.
Az öreg ugyanis éjjel-nappal nyitva hagyta a hátsó ajtót, hogyha netalán
támadás érné, menekülni tudjon. Mondjuk azt már nem értette, ki akarna
egyáltalán egy vénemberre támadni – rajta kívül, ugyanis még mindig élt
benne a vágy, hogy befejezze a tegnap esti fojtogatást.
Nem is figyelt a konyhára, ahogy befordult a sarkon, és továbbra is a fal
mellett osont. Szemét az előtte levő kijáraton tartotta. Három lépés, kettő,
egy... zárva. Zárva, zárva, zárva! A kurva életbe! Nem, ilyen nem lehet!
Biztosan csak beragadt az a kibaszott zár.
Erőteljesen lenyomta a kilincset, majd rángatni kezdte, végül teljes erejéből
belerúgott, mire a vakolat egy kis része a lába elé hullott.
– Jó reggelt, Naya. Hová indulsz ilyen korán?
Downton hangjára összerezzent, de nem nézett hátra, hiszen most már
tudta, hogy az öreg ott a konyhaasztalnál, és csendben végignézte a
magánakcióját.
A dühtől remegve hajtotta le a fejét, és az ajtónak támasztotta a homlokát. A
tehetetlenség szinte már szétvetette a testét; a szíve vadul dobogott, a feje
lüktetett a visszafojtott indulatoktól.
A francba, a francba, a francba! Pedig azt hitte, az öreg alszik még, erre pedig
ébren volt, ráadásul a konyhaasztalnál ülve reggelizett. Ő meg
már megint nem figyelt. Már megint hibázott.
– Nem tarthat itt – sziszegte. – Eresszen ki! Eresszen ki, vagy esküszöm,
hogy most már befejezem, amit tegnap elkezdtem! És nem leszek valami
gyors...
Lassan megfordult, és vicsorogva bámult Downtonra, aki – legnagyobb
meglepetésére – derűsen mosolygott, majd egy szalvétával megtörölte a
száját.
– Le se tagadhatnád, hogy Narroway vagy.

367