Page 365 - A sírból üdvözöl

James ellenben lassan húzta elő a zsebéből a kését, és gúnyosan
mosolyogva figyelte a fiú próbálkozását.
– Bármit teszel, a halál akkor is halál marad – sóhajtotta, miközben a penge
élével megsimogatta Brian arcát, aki erre megdermedt. A szeméből
patakokban folytak a könnyek, és összekeveredtek az orránál már alvadt
vérrel.
A férfi hirtelen mozdulattal szúrta a kést a gyomrába. Brian
előregörnyedt, a szemei elkerekedtek, ám a tekintetét szinte mindvégig
Nayán tartotta. Elviselhetetlen fájdalom mart a testébe, a szúrás a
gyomrában egyre jobban fájt, főleg, miután James kihúzta a pengét. A
tekintete elhomályosult, hirtelen nem látott mást, csak halvány körvonalat és
sok, apró csillagot. Meghalt talán? Nem, az nem lehet, a halál nem fájna
ennyire. Az nem égetne ennyire!
Ordítani próbált, de nem tudott. A szemét ellepték a könnyek, és tisztán
érezte, amint a kötelek miatt felszakadt erekből a fejére csepeg a vér. Utolsó
erejével még menekülni próbált, holott tudta, hogy már mindennek vége. De
abban biztos volt, hogy bárhová is sodródik majd a halálban, mindvégig
átkozni fogja Nayát és az apját.
Előregörnyedt, hogy kiköpje a szájába felgyülemlett vért, ám képtelen
volt rá a szájára ragasztott szikszalag miatt. A fémes íz marta a nyelőcsövét,
pár másodpercig még levegőt sem kapott. Aztán hirtelen úgy érezte, mintha
lezuhant volna. Valami semmisbe, valami mélybe, valamibe, ami olyan... Á,
igen. Ami olyan, mint a halál.
Amikor James végzett, a zakójába törölte a kését, majd pár másodpercig a
megcsonkított testet figyelte, amely elég megrázó látványt nyújtott.
– A halált hogyan teszed jóvá, Brian Henderson?
Naya csak elfordította a fejét, és beharapta az ajkát, ám a könnyei már
így is az arcát csiklandozták. Nem... soha többé...
Soha...
Nem.

363