Page 361 - A sírból üdvözöl

figyelmeztető jel, hogy sose felejtsem el, ki vagyok valójában. De ennél
többet sose mondott róla...
– Mit fogsz most csinálni? – kérdezte hirtelen, és ahogy ránézett az
áldozatra, összeugrott a gyomra.
Nemrég még a kávézóban ültek mind a ketten, mostanra pedig már
Brian Henderson családjának házában voltak. Nayának nem volt nehéz dolga,
James precízen megtervezett mindent, neki csak az utasításokat kellett
követnie. Először is fel kellett hívnia Briant, elő kellett adnia neki, mennyire
szeretne vele beszélni négyszemközt, aztán odacsalogatni a fiút, hogy elvigye
a saját házukba. Ezalatt mindvégig édes ízt érzett a szájában – a bosszú ízét.
Meg kellett állnia, hogy ne mosolyodjon el, és ezáltal ne árulja el saját magát
és a tervet.
Brian persze mindvégig holtsápadt volt. A keze remegett, ahogy Naya
tolókocsiját tolta, apró izzadtságcseppek jelentek meg az homlokánál,
ahányszor csak megszólalt. Látszólag nagyon ideges volt a közelében, ezzel is
bizonyítva, hogy igen is élvezett ott, akkor csúfot űzni belőle és játszani vele.
A tervet gyorsan és könnyedén véghez vitte; amint beléptek a házba,
James már várta őket, és innentől kezdve véget ért Naya szerepe. Mostantól
az apja ígérete és bosszúja következett.
Brian immár összekötött csuklóval, az ajtófélfába szögezett kampón lógott, a
lábai éppen csak, hogy elérték a földet. A feje eszméletlenül bukott le, a
halántékán keletkezett sebből, amit James ökle okozott, vér folydogált.
– Mikor ébred fel?
– Nemsokára magához fog térni, vagy ha nem, akkor majd felébresztem
én. Nem húzhatom tovább az időt, mert ma megbízatásom van. – James
megigazította a kezén a gumikesztyűt, amely azt biztosította, hogy nem
hagyjon ujjlenyomatot az áldozaton. Ám ahelyett, hogy odament volna
Brianhez, a lányához lépett, és leguggolt mellé. – Biztos, hogy végig szeretnéd
nézni? Még nemet mondhatsz, ha gondolod. Nem lesz szép látvány, ezt pedig
garantálom.
Naya elkomorodott. Zavarta, hogy az apja ennyire nem bízik az
akaratában.
– Tudom, mire vállalkoztam, és nem félek. Ő is végignézte, ahogy
megkínoztak, most én következem. Ez nem csak a te bosszúd, apa... hanem
az enyém is.

359