Page 368 - A sírból üdvözöl
P. 368

amire képtelen válaszolni, ez pedig egyáltalán nem tetszett neki. Lassan
        kezdte elveszíteni az irányítást; lassan minden kicsúszik a kezéből.
             Hosszasan felsóhajtott, és lehunyta a szemét, majd az ajkát is
        beharapta, nehogy hangosan felzokogjon. Most legszívesebben odabújt
        volna Paulhoz... Egy pillanatra elgondolkodott, vajon milyen érzés lenne, ha
        itt lenne vele a nyomozó, hátulról átölelné, és azt mondaná: minden rendben
        lesz. Vagy esetleg más merő képtelenségnek is örült volna. Ám azon
        nyomban kiverte a fejéből ezt, és csendesen álomba zokogta magát.


                                         * * *


             Kora reggel ébredt, fogalma sem volt, hány óra, csupán a félhomály
        árulkodott arról, hogy még csak hajnal körül járhat az idő. Halk léptekkel az
        ajtóhoz osont, és kikukucskált rajta; a folyosó néma csendbe burkolózott, a
        konyhából sem hallatszott mozgás. Downton talán aludt, vagy az is meglehet,
        hogy elment. Nem, azért ezt már képtelenségnek tartotta.
        Lassan kilépett a folyosóra, ám ahogy a fapadló hangosan megreccsent a
        súlya alatt, összerezzent. A fenébe! Nem állt szándékában felébreszteni az
        öreget, jobban szerette volna, ha alszik, míg ő szépen megszökik innen. Egy
        percig sem volt képes tovább itt maradni, ugyanis nemcsak a levegő, hanem
        már maga a ház jellege és a gazdája is fojtogatta őt.
             A fal mellett osont el, ám a padló mindvégig hangosan recsegett. A
        következő pillanatban azonban kis híján lesodort egy falra akasztott
        képkeretet, amely olyan poros volt, hogy az sem látszott, ki van rajta. Naya a
        blúzának ujjával törölte le, és meglepődött, mikor meglátta, ki van rajta;
        Downton, egy fiatal nő és egy kislány. Downton akkor sokkal fiatalabb volt, az
        ajkán boldog mosoly ült, az arckifejezése elégedettségről árulkodott. Épp egy
        fiatal nő derekát karolta át, akinek az arca nagyon hasonlított a férfiéhoz. Egy
        kislány kezét fogta, aki alig lehetett több négy évesnél, és vidáman nevetett a
        kamerába. A haja két copfba volt kötve, kislányos mosolyával pedig roppant
        aranyosnak nézett ki. Talán ő Downton unokája? A nő meg ezek szerint
        kétségkívül a lánya lehetett.
        Naya nem is gondolta volna, hogy az öregnek egyáltalán van családja, hiszen



        366
   363   364   365   366   367   368   369   370   371   372   373