Page 379 - A sírból üdvözöl
P. 379

– Nos, mint látja, jól jött volna. A biztosító nem tartozik már
         felelősséggel, és mivel a biztosítás régen lejárt, nem járna pénz amiatt, hogy
         leégett a háza. Legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag viszont mégis fog kapni
         egy csekély összeget, amivel igaz, nem tudja fedezni a veszteség költségeit,
         de ha jól számoltam, akár egy évig is eléldegélhet egy kisebb albérletben.
         Már ha albérletbe szándékozna menni ezek után, és ha persze, képes lenne
         jól meghúznia magát minden szempontból.
             Naya meglepődött erre a kijelentésre. Hogyan kaphatna pénzt egy
         régen lejárt biztosításra?
         – Mégis hogyan...?
             – Egy órányi vitámba telt, de végül is nem ez a lényeg. Nem igazán
         hangoztatnám, de azért megjegyzem, hogy jó, ha az embernek vannak
         adósai. És jó az is, ha ez az információ köztünk maradna...
             A nő beharapta az ajkát, hogy visszafojtsa a mosolyát. Lám, mikre képes
         az adósság! Már csak arra volt kíváncsi, mivel, pontosabban kivel intéztette el
         mindezt a nyomozó. Ha egy évig megélne egy kisebb albérletben, akkor az
         nem valami kis összeg, és nem is az a hatalmas, ám valaki zsebét azért
         rendesen meg tudja viselni. És az a valaki valami nagy dolog miatt kell, hogy
         adósa legyen Paulnak, ha ilyet megtesz pusztán egyetlen kérésre.
         – Hát persze – bólintott határozottan. – Viszont... van egy olyan érzésem,
         hogy nem csak erről akar velem beszélni.
             Paul sóhajtott, és hátradőlt. Összefonta a karját a mellkasán, és az
         asztalra szegezte a tekintetét.
         – Nem, valóban nem akartam erre kilyukadni. – Lassabban beszélt, mint aki
         minden egyes szót meg akart ízlelni. – Legalábbis nem most. Vannak ennél
         fontosabb dolgok is, amiket el kell mondanom.
             – Éspedig?
             – Mint mondtam, intézkedtem. Nem csak a biztosításról... Utánanéztem
         néhány dolognak, és nem büszkélkedhetek semmiféle jó hírrel. Ellenben
         rossz hírem van bőven.
             – Kíváncsian hallgatom.
             – Meghallgattam pár szomszédot is – kezdte Paul, és az arca egyre
         komorabbá vált. – Mindegyik azt mondta, hogy nem láttak senkit sem
         behatolni, sem semmiféle gyanús dolgokat, zajt, nyomokat, bármit.
         Néhányuk állítása szerint a ház egyszer csak kigyulladt. Amint ezt észrevették,


                                                                           377
   374   375   376   377   378   379   380   381   382   383   384