Page 87 - A sírból üdvözöl
P. 87

– Biztos? – Mrs. Griffits hangja bizonytalan volt, ahogy Naya kikísérte őt
         az előszobába.
             – Persze. Minden rendben lesz.
         – Nem lenne jobb, ha most inkább kipihenné magát? Ráér a beszélgetés
         máskor is.
             – Éppen az, hogy nem ér rá. Anjának szüksége van a beszélgetésekre, én
         pedig állok a rendelkezésére. Az elmúlt napok eléggé... mozgalmasok voltak
         számomra, de ez nem akadály, hogy fogadni tudjam a lányát.
             – Igazán hálás vagyok a fáradozásaiért – mondta Mrs. Griffits, és
         szélesen Nayára mosolygott, majd elköszönt, és elment. Naya
         megkönnyebbülten felsóhajtott, és a kezébe temette az arcát. Csak álom
         volt – nyugtatta magát. Az egész csak egy borzasztó álom, hiszen évek óta
         senki sem járt fel a padlásra, ráadásul nem is juthat fel oda akárki anélkül,
         hogy Naya ne tudná, vagy ne hallaná az irodából a lépcső recsegését.
         Tétován az iroda felé pillantott, ahol Anja várakozott, majd lassan a
         lépcsőhöz sétált. A kötél, amely jelezte, hogy felfelé már nem szabad menni,
         hűen állta a helyét. Naya felpillantott a lépcsőn, ám a sötétségen kívül
         semmit sem látott.
             – Hahó? – Csak suttogni mert, pedig tudta, hogy ezt amúgy sem hallja
         senki, de hogy megnyugodjon, muszáj volt egy ennyit mondania.
         Farkasszemet nézett az emeleten levő sötétséggel, és már el akart fordulni,
         fellélegezve, hogy tényleg nincs ott semmi és senki, de aztán megvillant
         valami. Egy gyors, zöld villanás volt az egész, és már el is tűnt. Naya kis híján
         felsikoltott, és hátrahőkölt.
             – Minden rendben? – A nő összerezzent. Anja volt mellette.
             – Jó ég, Anja, megijesztettél!
             – Ne haragudjon, nem állt szándékomban – mondta zavartan a kislány,
         majd a lépcső felé indult. – Mi van ott?
             – Oda nem szabad felmenni! – kapta el gyorsan Anja kezét Naya. –
         Régóta nem járt fel oda senki.
             – Vannak fent szellemek?
             A kislány kérdésére Naya meglepődött. Hirtelen fogalma sem volt, mit
         kéne válaszolnia egy ilyen kérdésre, hiszen még ő maga sem volt biztos az
         igazságban, ám ha biztos is lett volna benne, akkor is hazudnia kellene, hiszen
         a gyerekenek mindig hazudni kell. Az igazság még nagyon fájdalmas

                                                                            85
   82   83   84   85   86   87   88   89   90   91   92