Page 86 - A sírból üdvözöl

olyan jeleknek, amik arra utaltak volna, hogy nemrég a padláson járt. Csak
ekkor tudatosult benne, hogy ő bizony elaludt, mialatt Anját várta.
– Elaludt, Ms. Narroway – mondta Mrs. Griffits. A hangja sokkal inkább
kedves volt, mintsem megrovó, vagy éppen dühös, amiatt, hogy az általa
fizetett pszichológus már olyan fáradt, hogy elaludt az asztalán. Nayát kirázta
a hideg a kedves hangtól. Számára gyanúsak voltak a túl kedves és rendes
emberek. Hiszen az emberek se nem kedvesek, se nem rendesek, épp
ellenkezőleg; kegyetlenek, mocskosak és bűnösek. Olyanok, mint
amilyeneknek az apja is tartotta. Ne bízz bennük. Vétkeznek, és hazudnak.
Mindig.
– Te jó ég! – nyögte Naya. Ilyen még sose fordult elő vele. Soha, és nem
is akart sort keríteni rá. – N-ne haragudjon, Mrs. Griffits! Csak mostanában
keveset alszok, és... – Naya nem próbált kifogásokat találni, hiszen ez volt az
igazság. Mostanában, az egyre több furcsaság miatt, nagyon keveset tudott
aludni, és ha volt is ideje rá egyáltalán nem jött álom a szemére. Naya pedig
rendszeresen szedte a gyógyszereket, habár itt-ott elcsúsztak egy kicsit az
időpontok, de hát előfordul az ilyesmi. – Ígérem, többet nem fordul elő, és
következőleg pihentebben fogom fogadni Anját. Kérem, ne haragudjon...
Mrs. Griffits legyintett.
– Ugyan már. Mindenkivel megesik az ilyen, és nekem is volt hasonló esetem,
tehát ne érezze rosszul magát emiatt. – A nő szélesen elmosolyodott. – Ha
gondolja, akkor lemondhatjuk a mai találkozót, Anja biztos meg fogja érteni,
hogy...
– Ne! – Anja olyan hirtelen kiáltott fel, hogy az édesanyja összerezzent,
és kérdőn fordult a kislánya felé. Anja elpirult, és lesütötte a szemét. –
Vagyis... csak rég nem voltam Ms. Narrowaynél, és szeretném, ha... vagyis
csak... beszélgetni szeretnék vele...
– Ó, Anja! – Mrs. Griffits finoman végigsimított a kislánya fején, és ettől
a mindentudó anyai mozdulattól Nayának görcsbe rándult a gyomra. Hirtelen
eszébe jutott Robert, és emiatt elöntötte a düh. Neki nem adatott meg az az
öröm, hogy ténylegesen anya legyen, neki nem volt alkalma megsimogatni a
gyermeke fejét, a szemébe nézni, és azt mondani: szeretlek. Mert tőle
elvették ezt az örömöt. Tőle mindent elvettek. – Ms. Narroway most fáradt,
és...
– Az nem akadály, tudom fogadni Anját – vágott hirtelen a nő szavába a
pszichológus.

84