Page 83 - A sírból üdvözöl
P. 83

jelezve, hogy nem érdemes oda felmenni, ráadásul Naya még egy kötelet is
         kötött a lépcső elé, mintegy választófalként.
             Most azonban, ahogy felpillantott a sötét emeletre, nagyot nyelt. Vajon
         van ott valaki? A lábnyomok szerint lehet, hogy valaki szórakozásból felment
         oda, csak hogy őt ijesztgesse.
         – Van ott valaki? – Naya megmarkolta a korlát rácsait, és ismét felnézett. A
         sötétségen kívül semmit sem látott, aztán... egy zöld villanás. Majd halk
         kuncogás törte meg a csendet, mire Naya összerezzent, és hátraugrott. – Mi
         a... – kezdte, de elakadt. A testébe áramló adrenalintól egyre bátrabbnak
         érezte magát, ezért felkiáltott: – Ki a fene van odafent?! Válaszoljon most
         azonnal!
             Ismét halk, gyereknevetés volt a válasz. Naya hallotta, ahogy
         megreccsen odafent a padló, és összerezzent. Nem tétovázott, azonnal az
         irodájába rohant, majd addig keresgélt íróasztal fiókjában, amíg egy
         elemlámpát nem talált, majd dühösen a lépcsőhöz trappolt, felkapcsolta a
         lámpát, és felvilágított.
         – Akárki van ott, most felmegyek, és ha elkapom, nem lesz jó vége! Becsület
         szavamra mondom, hogy nincs kedvem ilyen hülyeségekre!
             Naya átbújt a kötélen, majd egyik kezében az elemlámpát tartva, a
         másikkal a lépcső korlátját markolva elindult felfelé. A lépcső minden egyes
         lépésnél hangosan nyikorgott, és ettől Nayának libabőrös lett a karja. Ide-oda
         kapkodta az elemlámpát, hátha a fényében észreveszi az alakot, aki
         felmerészkedett ide. A léptei felkavarták a port, ami immár lehetett vagy
         három ujjnyi, hiszen évek óta nem járt itt senki. A fekete pokrócok, amik az
         ablakokat takarták, egy cseppnyi fényt sem engedtek át, így az emeletre
         teljes sötétség borult.
             Naya apró lábak szaladgálását hallotta, és ahogy odakapta az
         elemlámpát, a sárga szempárok tulajdonosai félve elsiettek. Patkányok! –
         gondolta keserűen Naya, majd elfordította a lámpát. A csendben a
         lélegzetvétele szinte már zajnak számított.
         – Hahó? – suttogta bizonytalanul. A hirtelen jött bátorsága azonnal el is
         párolgott. Ám ekkor hátulról valaki megérintette a vállát, mire Naya
         visszafojtott egy sikolyt, és gyorsan hátrafordult. – Ki van ott? – Senki sem
         volt mögötte.
             Naya ismét lépteket hallott, és valaki nem sokkal mellette rohant el.
         Odakapta a lámpát, majd követve a léptek zaját az illető után sietett. A padló

                                                                            81
   78   79   80   81   82   83   84   85   86   87   88