Page 88 - A sírból üdvözöl

számukra.
– Ugyan már, Anja – mondta a nő, és igyekezett uralkodni magán, hogy ne
látszodjon, mennyire zavarba jött ettől a lehetetlennek tűnő kérdéstől. –
Szellemek nem léteznek. – Naya innen már lezártnak tekintette ezt, és
gyorsan témát is váltott. – Inkább menjünk be az irodámba, jó? Ott jobban
tudunk beszélgetni.
Anja bólintott, majd elindult az iroda felé, és leült a szokásos helyére.
Felhúzta a lábait, átkarolta a térdét, és úgy nézett a pszichológusára, aki
időközben megkerülte a hatalmas íróasztalt, és leült melléje. Most – hogy
már csak kettesben voltak –, Naya kissé szabadabbnak érezte magát, ugyanis
rengeteg kérdése volt Anjához. Segíts nekem.
– Most is magányosnak érzed magad? – tette fel az első kérdését a
pszichológus. Lassan akarta ráterelni a témát Clarityre.
Anja megrázta a fejét.
– Clarity mindig játszik velem. – A kislány olyan sóvárogva mondta ki a
barátnője nevét, hogy a nőt kirázta a hideg. Sokkal gyorsabban értek el ide,
mint ahogy azt gondolta. Hosszasan nézett a kislány zöldeskék szemébe,
aztán lopva jegyzetelni kezdett az ölébe ejtett füzetébe.
– Akkor is játszottál vele, amielőtt idejöttél volna hozzám?
Anja elgondolkodott egy pillanatra.
– Nem. Clarity akkor mással játszott. Vannak más játszótársai is, és
mostanában velük is játszik, de attól még én vagyok a legjobb barátnője.
– Mesélt neked a játszótársairól?
– Nem, Clarity ritkán mesél róluk, pedig olyan kíváncsi vagyok, hogy
velük is játszik-e olyan jókat is, mint velem! – Anja leengedte a lábait, és
lóbálni kezdte. Az arca nyugodtságot és jókedvet tükrözött, Naya régen nem
látta ilyennek, ám most még sem örült annak, hogy a páciense kivételesen jól
érzi magát. Sőt, kissé furcsának is találta.
– Miket játszottatok még? – A nő nem akart egyből rákérdezni a késes
játékra, ugyanis nem állt szándékában felzaklatni Anját.
– Nem árulhatom el. – A kislány lesütötte a szemét. – Titok.
– Miért titok?
– Mert... mert... Clarity megtiltotta, hogy eláruljam.

86