Page 90 - A sírból üdvözöl

– Azt, hogy szeretne jobban megismerkedni magával. Majd bemutatom
egymásnak! Clarity pedig végre boldog lesz, mert mostanában nagyon
szomorú ám. Még mindig el akarják költöztetni onnan, ahol most lakik, és ez
olyan rossz neki. Kérte, hogy adjak át egy üzenetet, mintegy
köszönésképpen.
– Milyen üzenetet?
– Kérhetek egy papírt és egy ceruzát? – Naya átnyújtotta a kislánynak,
aki elvette, majd körmölni kezdett, végül összehajtotta a papírt, és
átnyújtotta a lapot a pszichológusnak. – Olvassa el – mondta.
A nő széthajtogatta a lapot, és elolvasta a neki szánt üzenetet.
– Vér, füst és föld – suttogta, és felpillantott. Anja vérfagyasztó mosolyától
elállt a lélegzete, és valamiféle elégedettséget vélt felfedezni a tekintetében.
– Clarity üdvözletét küldi – mondta a kislány. – Sok szeretettel.

* * *

Naya úgy érezte, mintha nem huszonnyolc, hanem vagy már ötvenéves
lenne. Mintha a csontja lassan kezdenének elporladni, a végtagjai megnyúlni,
a teste pedig lassacskán kezdené felmondani a szolgálatot. Ráadásul ezt mind
pont most, amikor neki a legnagyobb szüksége van az erejére! De hiszen
szedte a gyógyszereit! Rendesen bevette őket, úgy ahogy a patikus is felírta,
és ahogy az interneten is utánaolvasott, de úgy látszik, hogy mindez már nem
ért semmit. A gyógyszerek hatástalanok voltak, az altató sem segített már, és
ahelyett, hogy Naya békében végigaludta volna az éjszakát, hajnalig az
íróasztal mellett görnyedve virrasztott, mert egyszerűen nem jött álom a
szemére. Mintha megátkozták volna. Most pedig úgy érezte, hogy mindjárt
szétfolyik az egész teste a volán mögött.
Lefékezett a piros lámpánál, az ujjaival a kormányon dobolt, és
visszaszámolt, hogy mikor indulhat végre. A gondolatai az üzenet körül
forogtak, amit Anja írt neki. Mindössze négy szó volt az egész. Csak négy szó.
Négy. Szó. És mindez az őrületbe kergette Nayát.
Vér, füst és föld.
Magában ismételgette a szavakat, próbált valamiket összekötni velük,

88