Page 85 - A sírból üdvözöl
P. 85

szándékomban, hiszen nem voltam magamnál. Nem akartam ezt, nem
         gondoltam volna, hogy majd így végződik.
             – Micsoda?! – sipította Naya.
             – Maga szerint miért vagyok itt? Maga szerint ki vagyok? – A férfi nagy
         levegőt vett, és kitárta a karját. – Hát persze, hogy nem ismert meg, hiszen
         sosem találkoztunk személyesen azelőtt. No, persze nem a játékra
         gondolok...
             Naya eltátotta a száját. Hogy eddig miért nem jött rá erre? Miért nem
         figyelt a jelekre, a szavakra? Mr. Fell nem csak tudta! Mr. Fell nem csak
         benne volt a játékban! Mr. Fell rajta volt a listán! Tehát az irányító jól
         játszott. Felettébb jól.
             – Maga...?!
             – Igen, én. - A férfi szeme sötéten csillogott. – Vigyázzon magára, Naya.
         Kerülje a zöl... khm, szóval kerülje őket. És ne bízzon senkiben.
         – Hogy érti ezt? – kérdezte a nő gyanakvóan.
             Mr. Fell lassan közelebb hajolt.
         – Tudja jól, és ha nem is, nemsokára rájön. Most legalább eggyel
         kevesebb. M. F. kihúzva – súgta szomorúan, majd meglökte Nayát.
             A pszichológus sikoltott, és a következő pillanatban a földre zuhant,
         vissza az első emeletre. A gerince fájdalmasan megreccsent, a fejét
         keményen a padlóba vágta. Minden levegő kiment a tüdejéből, és nem jutott
         lélegzethez. A padlás ajtaja becsapódott, és Naya ismét a sötétben találta
         magát, teljesen egyedül, a földön fekve. Képtelen volt megmozdulni, a
         végtagjai mintha odaragadtak volna a földhöz. Kiáltani próbált, de
         egyszerűen nem tudott levegőt venni. Csak feküdt mozdulatlanul, és
         csillagokat látott. Egyszer csak kezek nyúltak ki a sötétségből, megragadták a
         vállát, és erősen megrázták, majd egy ismerős hang a fülébe kiáltott:
             – Ébredjen, Ms. Narroway! Ébredjen fel!
             Naya olyan hirtelen pattant fel, hogy elvesztette az egyensúlyát, és
         esetlenül huppant vissza az irodai székbe. Fáradtan felnyögött, majd
         megdörzsölte a szemét, és elfojtott egy ásítást. Csak ekkor vette észre a
         mellette álló Mrs. Griffitset és Anját, amint aggodalmasan pislognak rá.
             – M-mi? – kérdezte meglepetten, és körülnézett. A saját irodájában volt,
         a saját íróasztala mellett, a saját székében ülve. A ruháján nyoma sem volt



                                                                            83
   80   81   82   83   84   85   86   87   88   89   90