Page 82 - A sírból üdvözöl

ugyanis nem állt senki. Az előszobában levő, váróterem hatását keltő székek
némán pislogtak a nőre, aki meglepetten meredt rájuk.
– Hahó? – A hangja bizonytalanul csengett, ahogy feltápászkodott az
irodai székből. Az ajtó felé indult, hogy kilessen az előszobába, ám félúton
megtorpant, és nagyot nyelt. – Hahó! – kiáltotta, ám senki sem válaszolt, és
lépteket sem lehetett hallani, ami esetleg jelezné, hogy az imént tényleg járt
itt valaki. Naya hátán végigfutott a hideg. Hirtelen elszégyellte magát, amiért
megijedt egy ennyitől, hiszen az apja mindig arra tanította, hogy bármilyen
helyzetbe is kerül, sose féljen. Talán kinyílt a bejárati ajtó, és a huzattól kinyílt
az iroda ajtaja is. Vagy talán valaki szórakozik vele.
Naya most már határozottan az ajtó felé indult. Valaki biztos csak
szórakozik vele! Talán egy kölyök, aki nem talált jobb elfoglaltságot magának,
mintsem mást ijesztgetni. Nem elég, hogy valaki névtelenül üzenetet
küldözget neki egy őrült pasas kézbesítésével, de még a munkahelyén sem
hagyják nyugton?
– Ki van ott?! – A kérdés élesen felhasította a csendet. Ám most sem
érkezett válasz, csak a csend duruzsolt Naya fülébe. – Hahó! Most azonnal
jöjjön elő, vagy komolyan mondom, hívom a rendőrséget zaklatás miatt!
Naya kilépett az ajtón, és körülnézett. A rendelő váróterme üres volt,
sehol egy lélek. A bejárati ajtó csukva volt, mint mindig, hiszen a nő sosem
hagyta nyitva. A székek precízen egymás mellé tolva álltak, egyik sem volt
egy centivel sem előrébb vagy hátrább, mint a másik. Ebből is látszott, hogy a
pszichológus mennyire szerette a rendet.
Naya felsóhajtott, majd megrázta a fejét. Nincs itt senki. Aki itt is járt,
bizonyára már el is ment, és nem volt más célja, csak megijeszteni őt. Ám
ahogy a földre pillantott, felsikoltott, és hátraugrott. A parkettán sáros
cipőnyomok voltak. De nem is akármilyenek, hanem aprók. Tehát mégis járt
itt valaki. Nayát kirázta a hideg, ahogy felpillantott a lépcsőre, ami az
emeletre vezetett, és ahol a lábnyomok végződtek.
Naya apja öt évvel ezelőtt vette meg a házat egy idős hölgytől, ám
sosem laktak benne. A férfi csakis azért vette meg, mert alkalmasnak találta a
földszintet egy rendelő kialakítására, és mindent meg is tett, hogy a lánya
álma valóra váljon: saját rendelője legyen. Naya nem ismerte a házat, csupán
az földszintet használta, de abból is csak az előszobát és az azt követő, kisebb
nappalit, amiben mindene elfért, ami kellett neki. Az emeletet azonban
sosem használta. Az ablakok fekete pokrócokkal voltak letakarva, ezzel is

80