Page 78 - A sírból üdvözöl
P. 78

bejövő fény is adott némi világosságot, ám Naya így is megbotlott az egyik
        fotel lábában, amíg elért a telefonjáig. Ismeretlen szám hívta. Talán egy új
        pácienst akarnak felíratni hozzá ilyenkor? Naya hirtelen kíváncsi lett. Nem
        voltak rokonai, barátai, akik esténként hívogatták volna őt, hogy
        megkérdezzék, él-e még. Hirtelen felvette a telefont, a füléhez emelte, és
        beleszólt:
        – Halló?
             Ismerős hang szólalt meg a vonal túlsó végén:
        – Csak figyelj, mert csak egyszer mondom el. Csak egyetlen egyszer. Vér, füst
        és föld. Megjegyezted? Hasznodra jöhet, ha nem felejted el. Ó, és ő a sírból
        üdvözöl. Keresett. Megtalált. Megöl. – Aztán a vonal búgni kezdett, jelezve,
        hogy az illető letette a telefont.
             Naya pár pillanatig dermedten meredt a sötétbe, aztán a telefon
        kicsúszott a kezéből, és egy hangos csattanással leesett a földre. Hirtelen
        nem kapott levegőt, és minden elhomályosult előtte. Megint szédült, mintha
        nem vette volna be a gyógyszereit. Mr. Fell volt az. Mr. Fell
        hívta! Megkapaszkodott az asztalban, ám ekkor észrevett egy levelet, ahol az
        előbb a telefon is volt. Az az üzenet volt, amit Mr. Fell nem is olyan rég adott
        át neki. A sírból üdvözlöm, Ms. Narroway. Pedig a nő tisztán emlékezett rá,
        hogy a vérrel írt levelet a kocsijában hagyta. Megborzongott, és lassan
        hátrálni kezdett, miközben a tekintete össze-vissza cikázott a sötét szobában,
        mintha valaki bármelyik percben előugorhatna az árnyak közül.
             Megismerte a telefonban levő hangot, tudta, ki beszélt, hiszen a hangját
        senkiével se tudta volna összekeverni. Mr. Fell volt az. Naya ebben biztos
        volt. A férfi beszélt vele. Felhívta őt. De hiszen Mr. Fell már meghalt! Hiszen
        ott, a szeme előtt halt meg... Naya tisztán emlékezett, ahogy a férfi teste
        elernyedt, ahogy lecsukódtak a szemei, ahogy előre bukott a feje. Ahogy
        kilehelte a lelkét, ha egyáltalán volt olyan neki.
             Naya most is tisztán hallotta Mr. Fell hangját. Mintha a falba beépített
        hangszórókból szólt volna, és folyton csak ugyanazt
        ismételgette: Találkozunk odafent. Vagy talán odalent? Elég volt egyszer
        kimondani ezeket a szavakat, hogy jól az agyába vésődjenek. Ráadásul
        tökéletesen elég volt, hogy rájöjjön az igazságra. Tudta, hogy Mr. Fell
        tisztában van mindennel, és nem is halasztotta el a lehetőséget, hogy ezt az ő
        orrára kösse. De ennek semmi köze nem volt a fiatalemberhez, és emiatt



        76
   73   74   75   76   77   78   79   80   81   82   83