Page 76 - A sírból üdvözöl

– Nézze, Ms. Narroway... – Paul Cooper előrehajolt, és most sokkal
kedvesebben beszélt, ám a hangja valamiképp mégis rideg maradt Naya
számára. – Tudom, hogy vannak olyan dolgok, amikről jobb nem beszélni, de
azért sokaknak megkönnyítené a munkáját, ha elmondaná, hogy honnan
ismerte ezt a férfit.
Naya összepréselte az ajkát.
– Tehát nem hisz nekem.
– Nem erről van szó... Csak valamiképp nehéz megmagyarázni a
helyzetet, hiszen ha nem ismerték egymást, akkor Mr. Fell miért tört az
életére?
– Honnan a fenéből tudhatnám?! – csattant fel Naya. – Az ég
szerelmére, Mr. Cooper, inkább hisz egy őrültnek, aki már meghalt? Hol itt az
igazság?
– A mai világban nincs igazság, Ms. Narroway, ezt már megszokhatta
volna – mondta nyugodt hangon Paul Cooper. Megkavargatta a kávéját, majd
összepréselte az ajkát. Leengedte a bal karját, és inkább a jobb kezébe vette
a kanalat. Látszott az arcán, hogy még mindig fáj ott, ahol a golyó súrolta a
bőrét. Naya legszívesebben végigsimított volna a férfi karján, hogy az
érintésével csillapítsa a fájdalmát. Ez a gondolat egy pillanatra elfeledtette
vele, hogy jelenleg mennyire is dühös a nyomozóra, amiért nem hisz neki. –
De megértem, ha felháborodott.
– És azt nem képes megérteni, hogy semmi közöm Mr. Fellhez? Követett
engem, meg akart ölni... Azt gondolja, hogy ha tudnám, miért, hallgatnék
róla?
Paul Cooper elgondolkodva nézett a nőre.
– Talán igaza van.
Naya felvonta a szemöldökét. Még mindig nem úgy tűnt, hogy a
nyomozó hisz neki. Hosszú csend telepedett közéjük, egyikük sem szólt
semmit. Naya Paul Cooper arcát fürkészte, aki a kiürült kávésbögrére
szegezte a tekintetét. Tudta, hogy a férfi nemsokára indulni fog, és nem fog
többet itt ücsörögni a néma csendben, ezért inkább megszólalt:
– Gondolom, ezek után már nem fog beszélni nekem a gyilkosságról...
– Mik után?
– Hát... Mr. Fell, a lövés és a várakozás után... Túl sok mindent tett meg
értem, én pedig még semmit. Most pedig újabb szívességet kérek.

74