Page 72 - A sírból üdvözöl

is merte letörölni az üveget. Zihálva a tusolófülke oldalának támasztotta a
hátát, és védelmezőn összefonta a karját a mellén. Próbált minél halkabban
lélegezni, ám az ijedtségtől alig kapott levegőt. A csap vége a derekába vájt,
ám Nayát ez sem érdekelte, próbált a légzésére figyelni, és próbálta
figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire libabőrös lett az egész teste. Tudta,
hogy az a valaki, aki az ajtóban áll, látja őt, hiszen a tusolófülke üvegén
keresztül, a pára ellenére is jól látszottak a testének körvonalai.
Hosszú, óráknak tűnő percek teltek el. Naya hallotta az idegen halk
lélegzetvételeit, érezte a jelenlétét, és azt, hogy pont őt nézi az ajtóból.
Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, ám egy hang sem jött ki a torkán.
Ki tudja, ki lehet az? Talán egy rabló, aki azt várja, hogy előjöjjön onnan, és
elvigye magával, vagy talán valaki más, aki rosszat akar neki, akárcsak Mr.
Fell.
Ám ekkor az idegen hirtelen megszólalt:
– Látom, remekül szórakozik.
Naya felsóhajtott, és a hirtelen megkönnyebbüléstől kis híján lerogyott
a földre. Nagy levegőt vett, ám ahogy megszólalt, kissé megremegett a
hangja:
– Mr... Mr. Cooper? H-hogy került maga ide?
– Miért? Talán zavarok? – A pszichológus mintha kihallotta volna a
szavak mögött megbújó ártatlan mosolyt. Ezek szerint a nyomozó nagyon is
élvezi a helyzetet. Ám Naya erre nem válaszolt azonnal. Érezte, ahogy elpirul,
és örült, hogy a nyomozó ezt nem láthatja. Erre most mit mondjon? Hát
persze, hogy zavarta! Hiszen itt állt előtte, meztelenül, és csak egy
tusolófülke vékonyka, párás ablaka választotta el őket egymástól.
– Hát, tekintettel a helyzetre, nos... nem éppen a megfelelő időben érkezett.
– Hát persze. Csupán gondoltam, megnézem, hogy felébredt-e, és amint
látom, most sokkal jobban érzi magát.
– Tessék? – Naya hangja meglepetten csengett.
– Á, szóval nem is emlékszik, hogy elájult.
A nő hallgatott. Próbált visszaemlékezni arra, hogy mi történt azután,
hogy a nyomozó bekísérte őt a házba, ám semmi sem jutott eszébe. Csupán
arra emlékezett, hogy fekete-fehér szárnyakat látott kinőni Paul Cooper
hátából, de tudta, hogy ez csak hallucináció volt. A gyógyszerek az oka, ebben
biztos volt, hiszen már két napja nem szedte őket, ilyenkor pedig folyton

70