Page 68 - A sírból üdvözöl

Egy kezet érzett, amint megfogta a karját, és ahogy Naya felnézett, Paul
Coopert látta. A férfi mondott neki valamit, de nem hallotta a szavait, a
hangok elvesztek útközben, és eltűntek a Naya fejében kialakult kavalkádban.
Látta, amint Charlotte leguggol a nyomozó mellé, a vállára teszi a kezét, és ő
is mond valamit. Naya most sem hallott semmit. Valami lecsorgott az arcán, a
kézfejére és a blúzára csepegett. Pedig ő sosem szokott sírni. Soha. Az apja
megtanította neki, hogy csak a gyengék sírnak. És Naya ezért nem sírt, mert ő
nem volt gyenge. Nem akart gyenge lenni. Most azonban a könnyek olyan
ártatlanul folytak le az arcán, olyan kellemes érzés volt, ahogy az enyhén sós
folyadék csípte a szemét, ahogy az ajka remegett, és megérezte a könnyei
ízét a szájában.
Találkozunk odafent. Vagy talán odalent?
Paul Cooper felhúzta őt a földről, gyengéden fogta a karját, és
Charlotte-tal együtt kivezette őt a helyiségből. Naya csak akkor tért magához,
amikor beültették a rendőrautóba, és ő hüppögve nyomhatta a fejét a hűvös
ablaküvegnek. Nem tudta, mikor és kinek nyögte el, hogy hol lakik, de ahogy
beindult a kocsi motorja, ő lehunyta a szemét.
Az úton nem szóltak egymáshoz. Paul Cooper csendesen vezetett, néha
azért aggódó pillantásokat vetett a pszichológus felé, aki lehunyt szemmel,
szorosan markolta a biztonsági övet, és az arcát a hideg ablaknak nyomta.
– Kiszúrom mind a négy kerekét ennek a csotrogánynak! Aztá... Ki a fene
maga? Mit keres itt? Hol van Ms. Narroway? Pedig nyíltan megmondtam
neki, hogy ne parkoljon a házam elé! Most erre maga is ide tolja a seggét?
Hol az igazolványa? Még hogy nyomozó és rendőr... hiszi a piszi! – Charles
Downton hangjára olyan volt ébredni, mintha valaki leöntötte volna Nayát
egy vödör jeges vízzel. Kinyitotta a szemét. Minden bizonnyal elbóbiskolt az
alatt a tizenöt perces út alatt, amíg hazaért. Elvette a fejét az ablaküvegtől,
majd kioldotta a biztonsági övét, mire Paul Cooper hirtelen kinyitotta a kocsi
ajtaját, és segített kiszállni neki.
Nayának remegett a lába. Hagyta, hogy a nyomozó átvezesse a kihalt út
másik oldalára, egészen a házáig. Ahogy kinyílt az ajtó, Paul Cooper szó nélkül
bekísérte őt, majd megvárta, amíg Naya lerúgja magáról a cipőjét.
– Minden rendben?
– Mmm... igen... – nyögte Naya.

66