Page 73 - A sírból üdvözöl

hallucinált. Most megnyugtatta a tudat, hogy nemrég bevette őket, és így
már biztonságban van. Ám hogy azután mi történt, fogalma sem volt, csak a
tompa feketeség maradt meg az emlékeiben.
– Nem igazán – mondta végül, kissé bizonytalanul.
– Elhiszem, ha nem emlékszik, hiszen eléggé sokkos állapotban volt.
Mindenesetre elájult, én meg felcipeltem magát ide, és eltartott egy ideig,
míg megtaláltam a hálószobáját. Aztán meg nem akartam itt hagyni, azzal a
tudattal, hogy rosszul van, és gondoltam megvárom, míg felébred.
Naya meglepődött. A legelső találkozásukkor nem gondolta volna, hogy
Paul Cooper ennyire figyelmes, hiszen nem hagyta magára őt, és végig itt volt
vele, hogy vigyázzon rá. Erre a gondolatra zakatolni kezdett a szíve, és
remélte, hogy a nyomozó nem hallja. Megdörzsölte a fájó karját, majd halkan
kinyögte:
– Köszönöm.
– Majd felírom a számlájára, a többi mellé – mondta a nyomozó, de
Naya kihallotta a hangjából, hogy csak viccel, ám kíváncsi volt, hogy mégis
mennyi ideig várt rá a férfi, ám az mintha meghallotta volna a néma kérdést,
hozzátette: – Csupán négy órát vártam. Kezdetnek még egy köszönöm is jól
jönne. Vagy talán kettő. És egy csésze kávé.
Naya beharapta az ajkát. A nyaka és az arca teljesen elvörösödött, és
örült, hogy a férfi nem láthatja ezt. Csak most vette észre, hogy a pára lassan
kezd eltűnni, ő pedig még mindig meztelen volt, ráadásul Paul Cooper ott állt
az ajtóban, és a hangokból ítélve el sem mozdult onnan. Ám most, hogy a
pára lassan kezdett eltűnni, Naya megpillantotta a férfi arcát, és az enyhén
kíváncsiskodó, halvány mosolyát.
– Megkapja a kávét, ha... magamra hagy egy kicsit. Inkább várjon meg
kint.
– Biztos benne, hogy nem fog megint elájulni? Csak, mert szívesen
megvárnám, amíg eltűnik a pára. Ó, és ha kell, csak szóljon, és hozok egy
törölközőt. – Naya hallotta a nyomozó hangján, hogy a férfi rettenetesen
élvezi ezt az egészet.
– Na, de... – kezdte, ám elakadt. Megforgatta a szemét, és próbálta
elfojtani a mosolyát, de nem tudta. – Te jó ég, biztos, hogy nem fogok újból a
földön kikötni.

71