Page 74 - A sírból üdvözöl
P. 74

– Örömmel hallom – mondta a nyomozó. – Csak mert elég sok
        megbeszélnivalónk van, Ms. Narroway. És nem hiszem, hogy örülni fog neki.
        – Naya erre meglepetten felnyögött.
             – Micsoda? – kérdezte, de addigra a nyomozó már elment, és csupán a
        recsegő padló jelezte, hogy éppen a konyha felé tart. Naya felsóhajtott. Ismét
        megengedte a vizet, de most már villámgyorsan tusolt le. Még mindig égett
        az arca, ahogy egy törölközőt a testére csavarva visszament a hálószobába,
        hogy felöltözhessen. A férfi bizonyára Mr. Fellről akar vele beszélni, hiszen a
        nő sejtette, hogy más téma nem nagyon jönne szóba, a gyilkosságot kivéve,
        ám a nő tudta, hogy arról a Paul Cooper nem szívesen társalogna. Főleg ezek
        után.
             Naya gyorsan felöltözött, majd bizonytalanul megszemlélte magát a
        tükörben. A haja még kissé vizes volt, hiszen nem volt ideje hosszasan
        szárazra dörzsölni. A szeme alatt kisebb karikák húzódtak, mintha napok óta
        nem aludt volna, ráadásul az arca is sápadt és beesett volt. A szeme fölötti
        zúzódás kéken pompázott, és ahogy finoman végighúzta az ujját rajta,
        felszisszent, majd hümmögve túrt bele a vizes hajába, ami lazán hullt vissza a
        vállára. Sóhajtott, és elindult a konyha felé.
        Paul Cooper az étkezőasztalnál trónolt, ugyanott, ahol az elmúlt négy órában
        is üldögélt. A kezében egy könyvet tartott, aminek már az utolsó lapjait
        olvasta, ám ahogy meghallotta Naya lépteit, összecsukta, és az asztalra tette.
        – Hogy érzi magát? – A szokásos kérdésre csak a szokásos választ lehet kapni,
        így Naya csak ennyit mondott:
             – Jól. – A pult felé fordult, hogy kávét töltsön a férfinak. – Mégis ki iszik
        kávét este hétkor?
             Paul Cooper megvonta a vállát.
        – Én – mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az ujjaival
        óvatosan végigsimított a könyv borítóján. – Ne haragudjon, hogy leloptam
        ezt a polcáról. Valamivel csak el kellett ütnöm az időt.
             – Nem hiszem, hogy négy órán keresztül itt üldögélt.
             – Nem is. Még párszor bejártam az őrsre, és beszélgettem Charlotte-tal
        és dr. Morgannel.
             – Értem – bólintott Naya, majd kávét töltött az egyik bögrébe, és a
        nyomozó elé tette, aki szó nélkül elvette, és nagyot kortyolt belőle. A
        pszichológus hosszasan nézte, amint a férfi vonásai lassan kisimulnak, majd ő


        72
   69   70   71   72   73   74   75   76   77   78   79