Page 75 - A sírból üdvözöl
P. 75

is leült vele szemben. – Nézze... ööö... khm... nagyon köszönöm, amit értem
         tett, igazán hálás vagyok érte.
             – Hálás is lehet. Én pedig kivételesen hálás vagyok azért, hogy most nem
         hányta le az ingemet, mint a Rémfészekben.
         Nayának elakadt a lélegzete.
         – Én... lehánytam az ingét? Te jó ég, nem is emlékszem rá. S-sajnálom!
             Paul Cooper grimaszolt egyet, majd elhúzta a száját.
         – Remélem, többször nem kell majd segítenem, és még ma megszabadulok
         magától. Elég, ha a kötelesség mindig arra késztet, hogy segítsek azokon,
         akiknek szükségük van rá.
             Naya úgy érezte, mintha a nyomozó szíven szúrta volna egy késsel.
         Ennyire a terhére van? De hát akkor miért van még mindig itt? Miért várt
         négy kerek órát azért, hogy ő felébredjen? Hirtelen elborította a harag, de
         nem akarta kimutatni, mennyire is rosszul esett ez most neki. Összepréselte
         az ajkait, és az asztalra szegezte a tekintetét. Tudhatta volna, hogy ő csak egy
         púp a férfi hátán, amitől a nyomozó minél hamarabb meg akart szabadulni.
         – Szóval akkor magát a kötelezettség hajtja? – kérdezte végül, csak hogy
         megtörje a csendet.
             – Miért, mi más kéne? – Paul Cooper a nőre nézett. – Elég nekem a
         kötelezettség, amit keményen a tudatomba véstek.
             Naya erre nem mondott semmit, csak hosszasan nézett a férfira.
         – Mi történt Mr. Fell-lel? – A kérdés már régóta fúrta az oldalát.
             – Meghalt – válaszolta egyszerűen a nyomozó. – És nem tudjuk, miért.
         Dr. Morgan szerint már folyik a boncolás, de eddig semmi jel nem utal arra,
         hogy Mr. Fellnek komolyabb egészségügyi problémáik voltak. És hogy őszinte
         legyek, még sosem láttam ilyet a tíz év alatt, hogy valaki ilyen hirtelen,
         minden ok nélkül meghaljon egy vallatáson.
             – Ez számomra is új – nyugtázta a nő. – És a... hozzátartozói?
             – Pillanatnyilag semmit sem tudunk róla. Sehol egy személyigazolvány,
         vagy bármi, amin elindulhatnánk. Egyedül maga az, aki ismeri. – Paul Cooper
         megkavargatta a kávéját, és várakozón nézett a pszichológusra. Naya tudta,
         hogy ez csak egy egyszerű kijelentés volt, ám mégis egy kimondatlan kérdés
         nehezedett a vállára. Ismeri Mr. Fellt, vagy nem?
             – Nem, nem ismerem Mr. Fellt! – jelentette ki ingerülten. Remélte, hogy
         bár a nyomozó hisz neki, azonban a férfi jelét sem mutatta, hogy így lenne.


                                                                            73
   70   71   72   73   74   75   76   77   78   79   80