Page 80 - A sírból üdvözöl

A nyomozó gyanúsan végigmérte Nayát, majd a válla fölött belesett a
sötét szobába.
– Rendben akkor – mormolta végül, majd a kijárat felé vette az irányt. Naya a
férfi után botorkált. Az előszobában Paul Cooper hirtelen megfordult, és
egyenesen a pszichológus szemébe nézett. A nő állta a tekintetét, és ahogy a
barna szemekbe nézett, lassacskán kezdett megnyugodni. A nyomozó
felemelte a kezét, mintha ki akarná simítani az egyik kósza tincset a nő
szeméből, de aztán leengedte a fájós karját. – Vigyázzon magára, Ms.
Narroway – mondta búcsúzóul, majd megfordult, és elment.
Naya egészen az ajtóig kísérte, és nézte, amint a nyomozó átsiet az
úton, beül a rendőrautóba, és elhajt. Nem pillantott vissza a házra, nem
intett oda neki, csak egyszerűen elment. Naya úgy gondolta, hogy talán a
nyomozó még örült is, hogy elmehetett innen. Felsóhajtott, ám ekkor út
másik oldalán a bolond szomszédját, Charles Downtont pillantotta meg. Az
idős férfi meredten nézett rá, a lemenő napfényben megcsillantak az ősz
hajszálai. Flanelinget és tréningnadrágot viselt, a kezében a locsolócső végét
szorongatta, amiből víz csepegett a járdára. Rosszallóan megcsóválta a fejét,
és megszólalt. A hangja óvatos volt, és a nő még sosem hallotta így beszélni:
– Keresnek, Naya Narroway. Mind keresnek. És előbb, vagy utóbb meg
fognak találni. Vagy talán már meg is találtak.

78