Page 84 - A sírból üdvözöl

vészesen nyikorgott, és mivel a nő alig látott valamit, a következő pillanatban
megbotlott valamiben, és elesett. A lámpa kiesett a kezéből, elgurult, majd
nekiütközött a falnak, és azonnal kialudt.
– Ne, ne, ne! – kiáltott fel kétségbeesetten a pszichológus, hiszen az
egyetlen fényforrása is kialudt. Csalódottságában ököllel a földre ütött, ám
ezzel csak még jobban felkavarta a port, és köhögni kezdett. Lassan
összeszedte magát, és kinyújtotta a karját, hátha meg tud kapaszkodni
valamiben, hogy felhúzza magát, ám semmi sem volt előtte. Azonban a
következő pillanatban egy kéz ért az övéhez, és Naya megdermedt. Nem
mozdult, csak zihálva vette a levegőt. Érezte, hogy az a valaki, akit még
mindig nem látott, itt van előtte. Naya csak most vette észre, hogy egész
testében reszket, pedig ő sosem félt. Nem, ő bizony nem félt, hiszen az apja
megtanította őt arra, hogy félni nem szabad. Ha gyáva vagy, inkább öld meg
magad, mert nem vagy erre a világra való. Ez a világ a bátraké.
Most azonban a félelem teljességgel átjárta a testét. Akkor bezzeg
sosem félt, amikor ő irányított. Most más irányít, Naya tudta, csak ki kellett
derítenie, hogy ki az, aki beleszólt az ő rendszerébe, hiszen nem szerette, ha
valaki belepiszkál a dolgok rendjébe. Hiszen ő mindig precízen tervezett.
Próbált úrrá lenni a remegésen, és lassan feltápászkodott, majd az
elemlámpa után kezdett tapogatózni, de a következő pillanatban valaki
megérintette a karját, mire Naya felsikoltott. A háta mögött léptek zaja
hallatszott, majd nyikorgás, és kinyílt egy ajtó. A nő felkapta a fejét, és ahogy
hátrálni kezdett, észrevette, hogy a padlásra vezető ajtó nyílt ki. Fent
világosság volt, és a nő megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy a fenti fény
valamennyire levilágított. Megragadta a padlásra vezető létra oldalát, és
felmászott.
– Hahó? Ki van itt? Ugye tudja, hogy ez betörésnek számít, és bármelyik
percben hívhatom a rendőrséget!
Ahogy Naya felért, elakadt a lélegzete. Mr. Fell állt előtte.
– Hogy, s mint? – kérdezte az, és megigazította a fehér öltönyét. – Úgy
látszik, mégis idefent találkoztunk.
– Maga... de hiszen maga meghalt! – Naya alig tudott megszólalni.
– Valóban? – Mr. Fell nem tűnt meglepettnek. Lemondóan felsóhajtott,
és megrázta a fejét. – Sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam, nem állt

82