Page 79 - A sírból üdvözöl
P. 79

Naya nem értette, mit akarhatott tőle, hogy miért vált a célpontjává. Talán a
         bosszú miatt. De mit kellett volna megbosszulnia?
             És most mit jelentett ez a hívás? Talán nem is Mr. Fell volt. Talán
         összekeverte a hangját valaki máséval, habár legbelül tudta, hogy ez
         lehetetlen... Biztos volt benne, hogy ő volt az, és érezte is, hogy igaza van.
         Megfordult, hogy kirohanjon a szobából, ám egyenesen Paul Cooper
         mellkasának ütközött. Észre sem vette, hogy a férfi időközben utána jött.
         – Minden rendben?
             – I-igen, persze, minden a legnagyobb rendben... – zihálta Naya, és
         felnézett a férfira, aki összeráncolta a homlokát.
             – Ki hívta?
             – Egy... ööö... páciensem. Hogy beteg, és holnap nem tud jönni. – Naya
         mindig remekül tudott hazudni. Az apja gyerekkorában a hazugság minden
         rejtelmét feltárta előtte, és megtanította, hogyan lehet hitelesen előadni egy
         hatalmas hazugságot, ám a nő most csak bizonytalanul nyögte ki a szavakat,
         hiszen egyszerűen képtelen volt megszólalni.
             – Tényleg minden rendben? – Paul Cooper összevonta a szemöldökét,
         és gyengéden megfogta a pszichológus karját. – Csak mert nagyon sápadt.
         Ugye, nem fog megint elájulni?
             – Nem, nem, dehogy – hadarta kétségbeesetten Naya. – Nézze, nagyon
         köszönöm, hogy ennyi mindent megtett értem, de most jobb, ha elmegy.
             – Tessék? – A nyomozó meglepődött, hiszen látszólag nem volt
         hozzászokva, hogy valaki csak úgy kidobja.
             – Kérem, Mr. Cooper. Csak... fáradt vagyok, és szeretnék pihenni. –
         Naya érezte, hogy mindjárt a nyomozó elé hány. Összegörnyedt, és
         beharapta az ajkát, hogy ne sikoltson fel a kétségbeeséstől. Mr. Fell szavai
         még mindig ott csilingeltek a fejében.
             – Látszik magán, hogy valami nincs rendben. Nem akarja, hogy felhívjam
         a mentőket? Vagy dr. Morgant? – akadékoskodott tovább Paul Cooper, de
         Naya csak a fejét rázta. – Mit mondott az a beteg, hogy ennyire kiakasztotta
         magát?
             A nő beharapta az ajkát.
         – Semmit. Csak hagyjon magamra, nagyon kérem. Ígérem, hogy ezentúl
         meghúzom magam, és igyekszem elkerülni a... kínos helyzeteket ilyen őrült
         emberekkel.


                                                                            77
   74   75   76   77   78   79   80   81   82   83   84