Page 70 - A sírból üdvözöl

Keresett. Megtalált. Megöl.

Naya tanácsot kap, Paul Cooper aggódik, Mr. Fell pedig úgy tűnik, nagyon is
él. És mindent tud.
„ A mai világban nincs igazság, Ms. Narroway, ezt már megszokhatta volna.”

Találkozunk odafent. Vagy talán odalent?
Naya ajtónyikorgásra ébredt.
Hirtelen fogalma sem volt, hol van, és egyáltalán mennyi is az idő, de ahogy
az ágy melletti órára pillantott, halkan felsóhajtott. Este hét óra volt, és
rendszerint ő ilyenkor végzett a rendelőjében. Lüktetett a feje, ahogy felült,
és megdörzsölte a halántékát. Próbált visszaemlékezni az elmúlt órákra, de
mintha minden emlék kiesett volna a fejéből. Utoljára Paul Cooperre
emlékezett, amikor bekísérte őt a házba. Most pedig az ágyában találta
magát, a saját hálószobájában, ám fogalma sem volt, hogyan került ide.
Az éjjeliszekrényben megkapaszkodva állt fel, ám megszédült, és
visszahuppant az ágyra. Hirtelen eszébe jutottak a gyógyszerei, amiket egész
nap nem vett be. A szédüléstől csillagokat látva rántotta ki az éjjeliszekrény
fiókját, majd addig kutatott benne, míg meg nem találta a tartalék dobozát.
Megkönnyebbülten vette elő a tablettáit, és víz nélkül nyelte le, majd
elégedett tolta vissza a fiókot. A szédülés lassan alábbhagyott, és Naya most
már sokkal jobban érezte magát. A gyógyszerek valamiképp megnyugtatták
őt, és elterelték a figyelmét arról, hogy Mr. Fell rájött az igazságra. Végig
tudta, és erre célozgatott. Na, de honnan jött rá? Ki mondta el neki? Ki
tudja még?
Naya teste megremegett, és gyorsan megrázta a fejét. Akárhogy is jött
rá erre az az idióta Mr. Fell, most már halott. Meghalt, kész, vége. Most már
senki sem fogja őt követni. Most már senki nem tud semmit. Ám Nayát
valamiképp borzasztóan marta a bűntudat, csak éppen nem tudta, miért.
Nem érezte különösebben felelősnek magát Mr. Fell haláláért, ám a
lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Valaki nem halhat meg ilyen egyszerűen
egy vallatás közben. Ez valamiképp egyáltalán stimmelt...

68