Page 65 - A sírból üdvözöl
P. 65

Naya bólintott, majd követte Paul Coopert. Ismét – mint ahogy legelső
         alkalomkor is – végtelennek tűnő folyosók tömkelegén mentek végig, majd a
         férfi hirtelen megtorpant egy ajtó előtt, és kitárta, előre engedve Nayát. A nő
         félve lépett be a kis helyiségbe, aminek a közepén egy szék volt, amin Mr. Fell
         ült, a háttámlához kötözött kezekkel. Ahogy meglátta Nayát, tágra nyíltak a
         szemei, és elvigyorodott. A fogsora véres volt.
             – Naya Narroway! Alig bírtam ki pár percet maga nélkül – mondta
         lelkesen a férfi, és előrerendült, de a szék nem engedte, ezért inkább
         hátradőlt, és úgy mérte végig a pszichológust.
             – Ismeri maga ezt az embert? – kérdezte hirtelen egy nő, akit eddig
         Naya észre sem vett. Az ablak mellett állt, mellkasán összefont karokkal, és
         hosszasan nézett rá. A nő mellett még két férfi állt, Naya felismerte
         mindkettőjüket: az egyik Stewart volt, Paul Cooper társa, a másik pedig dr.
         Morgan, akinek a jelenléte valamiképp meglepte Nayát. Talán azért jött ide,
         hogy ellássa a nyomozó meglőtt karját.
             – Nem ismerem – mondta őszintén Naya, és tétován Paul Cooperre
         nézett, aki bátorításképpen biccentett, ezzel azt üzenve: csak az igazat
         mondja! – Azelőtt még sosem láttam.
             – Azelőtt? Mi előtt? – A nő hangja türelmetlen volt, már-már követelte a
         választ.
             – Követett, és fogalmam sem volt, mit akar tőlem... Aztán egészen a
         Rémfészekig csalt, de még egyszer sem láttam őt. – Mr. Fell vérfagyasztó
         nevetése elhallgattatta Nayát.
             – Hogy nem látott?! Hogy nem tudja, ki vagyok?! Ms. Narroway! Én ő
         vagyok, én ő vagyok! – visította a fiatalember, majd hátravetett fejjel
         hangosan kacagni kezdett. – Nem tudja ki vagyok... nem tudja... nem tudja...
             – Tehát Mr. Fell szerint mégis találkoztak régebben – állapította meg
         nyersen az ablaknál álló nő.
             – De hiszen... – Naya elakadt. Mivel bizonyíthatná, hogy nem ismeri a
         férfit?
             – Nem szeretem a hazugságokat, ráadásul...
             – Charlotte! – Paul Cooper hangja vészjóslóan hangzott. – Kinek hiszel?
         Ki tudja, ki ez a pasas? Lehet, hogy csak megszállottja Ms. Narrowaynek, és
         kitűzte céljául azt, hogy követi őt, vagy... talán megöli.



                                                                            63
   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70