Page 64 - A sírból üdvözöl
P. 64

– Mit művel?! – Valaki durván kitépte a kezéből a képkeretet, és
        lecsapta az asztalra. Naya ijedten összerezzent, majd felpattant, és nagyot
        nyelt. Paul Cooper állt előtte, a maga fenséges kilétével, legalábbis Naya ezt
        gondolta. Volt valami a férfi arcában és tekintetében, amitől az ember
        akaratlanul is tisztelni kezdi őt, és megbízik benne, még ha nem is ismeri. A
        nyomozó vonásai ugyanis komolyságot tükröztek, és látszott rajta, hogy vele
        bizony nem éri meg viccelődni. Naya hosszasan nézett a barna szemekbe,
        szinte elveszett bennük, mire a nyomozó hirtelen kinyújtotta a karját,
        óvatosan megfogta Naya állát, amitől a nő egyből visszatért a jelenbe. Nem
        húzódott el, csak hagyta, hogy a férfi elfordítsa a fejét, és szemügyre vegye a
        szeme fölötti feldagadt sebet, amit Mr. Fell öklének köszönhetett.
             – Ez is az az idióta Mr. Fell műve? – kérdezte, miközben finoman
        megtapogatta a sebet, mire Naya szíve zakatolni kezdett.
             – Igen – mondta, és ahogy a nyomozó elvette a kezét, úgy érezte,
        mintha valami kiszakadt volna a lelkéből, és kissé csalódottan pillantott fel rá.
        – Hogy van a karja? – kérdezte, remélve, hogy a férfi elfelejti, hogy ő az előbb
        rossz helyen üldögélt és kutakodott.
             Paul Cooper megrántotta a vállát, és felemelte a bal kezét, mire az arca
        eltorzult a fájdalomtól.
        – Vegyük úgy, hogy egy kisebb sebbel megúsztam. És maga jön nekem egy
        annyival, hogy máskor nem pont rám sózza a bajos ügyeit egy ilyen őrült
        személlyel. Ó, meg persze szót fogad, ha azt mondom, maradjon a kocsiban.
        De azért remélem, nem lesz következőleg.
             Naya beharapta az ajkát. Tehát jól sejtette, hogy Paul Cooper nem kér
        többet belőle.
        – Sajnálom – sóhajtotta. – Én nem... nem akartam...
             – Már mindegy. Most pedig örülnék, ha velem jönne, Mr. Fell ugyanis
        csak magával hajlandó beszélni.
             – Csak... velem? - lepődött meg a pszichológus.
             – Egyelőre csak a nevét volt hajlandó elárulni, ráadásul muszáj volt
        lekötöznünk egy székbe, ugyanis folyton üvöltözik és rángatózik. – Nayát
        kirázta a hideg, ahogy elképzelte a székhez kötözött Mr. Fellt, amint azt
        üvölti: megöllek, Naya Narroway! – Nem kell félnie – tette hozzá a nyomozó,
        immár sokkal kedvesebben. – Nem lesz egyedül.




        62
   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69