Page 63 - A sírból üdvözöl

az? Pedig Naya sosem félt. Soha. Most mégis valahogy irtózott a gondolattól,
hogy valakinek a holmijai között kell turkálnia egy nagyobb cél érdekében. Az
apja mindig ezt mondta neki, és ahogy Nayának eszébe jutottak a szavai,
halványan elmosolyodott. Bármilyen rosszat vagy jót teszel, gondolj arra,
hogy egy nagyobb cél érdekében teszed. Nem baj, ha még nem tudod, mi az a
nagyobb cél, de idővel rájössz.
Naya elvette az egyik mappát, és elolvasta a fekete filccel ráírt
szavakat: Helyi gyilkosságok, 2008. A mappa meglehetősen vaskos volt, és a
nő nem csodálkozott. A nagy városokban gyakoriak voltak a gyilkosságok, és
Naya lemerte volna fogadni, hogy ezeknek fele mind a Rémfészekben
történt. Hirtelen kirázta a hideg, ahogy arra a helyre gondolt, és gyorsan
visszatette a mappát az asztalra, majd megkerülte, és leült az irodai székbe.
Sorra keresgélte a mappákat, hátha megtalálja a tavalyi év gyilkosságait.
Próbált nem nagy felfordulást csinálni, ám az íróasztalon így is nagy káosz
uralkodott. Naya sorra kihúzogatta a fiókokat, a mappa után kutatva, majd
amint megtalálta, kis híján felsikoltott örömében.
Gyorsan fellapozta. A bizonyítékok és a gyilkosságok helyszínéről készült
képek mind gondosan, egy-egy fóliába voltak téve, a fóliára pedig öntapadós
lapokat ragasztottak, amire filctollal ráírták az áldozatok neveit. Geoffrey
Backstak. Jane Stolm. Margaret Hamley. Clarity Johnson. Ahogy Naya
megpillantotta a Charles Streeten meggyilkolt kislány nevét, megállt egy
pillanatra. Clarity része üres volt, se egy kép, se egy bizonyíték, Naya hiába
forgatta a mappa lapjait, sehol nem talált ehhez a gyilkossághoz tartozó
dolgokat, mire csalódottan összecsapta a mappát, és visszarakta a fiókba.
Talán rossz helyen kereste, talán ez az ügy új mappát kapott.
Ám ekkor lépteket hallott, mire Naya gyorsan kiegyenesedett az irodai
székben. Már éppen állt volna fel, hogy visszaüljön a helyére, mikor észrevett
egy képkeretet az egyik mappának támasztva, benne egy képpel: egy
nyolcéves forma kislány nevetett a kamerába. Szőke haja a vállára omlott, az
arca angyali volt, a mosolya édes, a tekintete kedvességet és végtelen
szeretetet sugárzott. Nayát annyira rabul ejtette a kép, hogy képtelen volt
megmozdulni. A kezébe vette a képkeretet, és hosszasan nézett a mosolygó
kislányra. A szemében volt valami... ismerős, valami, ami megragadta Nayát,
és nem engedte, hogy elszakítsa róla a tekintetét. Hosszasan nézte a kislány
angyali arcát és élettel teli mosolyát, ami arra késztette a nőt, hogy ő is
mosolyra húzza a száját.

61