Page 59 - A sírból üdvözöl
P. 59

káromkodva csapott a kormányra, ám nem lassított, hanem egy jól berögzült
         mozdulattal elfordította a kormányt, és betértek oda, ahol Mr. Fell eltűnt.
             A fiatalember valóban nem volt sehol, az utca nagyrészt kihalt, és üres
         volt. A nyomozó lassított, és váltott.
         – Meglepődtem volna, ha nem egy elhagyatott részre hoz minket.
             – Drogtanya – mormogta Naya, mire Paul Cooper vetett rá egy lenéző
         pillantást, majd lehúzódott az út szélére, és megállította az autót. Pár
         másodpercig a kormányon dobolva várt, mintha tudná, hogy Mr. Fell
         bármelyik percben megjelenhet. Nem tévedett, ugyanis a fiatalember
         hirtelen feltűnt, kissé távolabb tőlük. A nyomozó kivágta az ajtót, ám gyorsan
         visszafordult, és Nayára szegezte a mutatóujját.
         – Maga itt marad – jelentette ellentmondást nem tűrő hangon.
             – De...
             – Nem érdekel, mik a kifogásai. Itt marad, mivel veszélyes lehet. Annál
         az embernél lehet fegyver is.
             – Meg tudom védeni magam.
             – Hát persze – morogta a férfi, majd becsapta az ajtót, és rohanni
         kezdett. Naya összepréselte az ajkait. Látta, hogy a másik rendőrautó
         tulajdonosa is csatlakozott hozzá. Naya csak egy pillanatra látta az arcát, és
         valamiképp ismerősnek tűnt. Talán ő is ott volt a Rémfészekben tegnap este.
         Hirtelen kivágta az ajtót, és mit sem törődve a nyomozó parancsával, kiszállt
         a kocsiból, és utánuk sietett. A cipője halkan kopogott a felrepedezett
         betonon. Próbálta tartani a tempót, ám a két férfi sokkal gyorsabban szaladt
         nála, aztán hirtelen befordultak valahova, és eltűntek a szeme elől. Naya
         felmordult, de nem adta fel. Ám ekkor egy pisztoly hangos lövését hallotta,
         mire egy pillanatra megtorpant, majd tovább szaladt, remélve, hogy egyik
         rendőrnek sem esett baja. Amint a sarokra ért, befordult, és egy zsákutcában
         találta magát.
             Mr. Fell a zsákutca végén állt, a teste furcsán remegett. Látszott az
         arcán, hogy nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól és a boldogságtól,
         amiért újra láthatja a pszichológust. A kezében egy pisztolyt tartott, az ujja
         vészesen közel volt a ravaszhoz. A szeme tisztán ragyogott, és volt benne
         valami, ami megrémítette a nőt. Olyan elszántság és öldöklés utáni vágy
         tükröződött a tekintetében, hogy Naya összerezzent, és nagyot nyelt. A férfi
         teljességgel úgy nézett ki, mintha valami megszállta volna.


                                                                            57
   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64