Page 56 - A sírból üdvözöl
P. 56

– Tessék? – Naya meglepetten vonta fel a szemöldökét. Dr. Morgan
        mintha azt mondta volna, hogy a nyomozó haza akarja kísérni, nem pedig a
        rendőrségre.
             – Valaki bántotta magát, az illető pedig elszaladt, és ki tudja, talán valaki
        mást is bántott. A Rémfészekben volt, ha ott történnek balesetek, a
        rendőrség nem igazán ássa bele magát az ott történtekbe. De feltételezem,
        hogy maga nem tagja a Rémfészek társaságainak, ráadásul ha pontos leírást
        ad a támadójáról, akkor meg tudjuk találni – magyarázta Paul Cooper.
             Naya beharapta az ajkát.
        – Kihallgatnak?
             – Nem lesz olyan vészes. Pár kérdés. Mint ahogy maga is szokott
        kérdezgetni.
             A nő hosszasan nézett a nyomozóra, majd lassan bólintott.
        – Rendben.
             – Nos, ha megvan mindene, akkor indulhatnánk. Nem érek rá egész nap.
        – A férfi az ajtó felé indult, meg sem várva, hogy Naya magára vegye a
        kabátját.
             – És a... táskám? Azt véletlenül ne...
             – Elhoztam a Rémfészekből. Ott van az autómban – vetette oda a
        nyomozó, majd kiment a szobából. Naya utána sietett, miközben felhúzta a
        kabátja cipzárát. Az oldala még mindig szúrt, ráadásul a jobb kezén húzódó
        vágás is enyhén lüktetett. Aztán hirtelen megtorpant, és megtámaszkodott a
        folyosó falában. Nagyot sóhajtott, miközben érezte, hogy mindjárt összeesik.
        Talán jobb lett volna még pihenni egy kicsit. Ismét erőt vett magán, és
        kiegyenesedett, majd Paul Cooper után iramodott.
             A kórház parkolójában a rendőrautó kitűnt a többi autó közül, így
        Nayának nem kellett kérdeznie, melyik kocsival fognak utazni. A nyomozó
        kivágta a rendőrautó ajtaját, majd becsusszant a volán mögé, és beindította
        az autót. Naya tétovázott egy kicsit, majd ő is beült az anyósülésre. A férfi
        nem szólt semmit, csak kihajtott a főútra, és az útra szegezte a tekintetét.
        Naya még mindig érezte a rosszullét halvány szikráját, de hogy elfojtsa,
        inkább kibámult az ablakon. Ám a következő pillanatban a szíve kihagyott egy
        dobbanást. Mr. Fell állt a kórház előtt, lazán a falnak támaszkodva, zsebre
        dugott kézzel, és gonoszan Nayára vigyorgott. A nő hirtelen sikoltott fel, mire




        54
   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61