Page 54 - A sírból üdvözöl
P. 54

– Akkor jobb, ha lepihen egy kicsit, amíg teljesen rendbe jön, mert...
             – Maga csak ne oktasson ki! Nekem is vannak betegeim, és fel kell
        hívnom őket, hogy szóljak nekik! – kiáltott fel mérgesen Naya. Az, hogy az
        egész délelőttöt végigaludta, és emiatt el kell halasztania a mai napját a
        rendelőjében, nagyon felmérgesítette. Utálta, ha vissza kellett mondania a
        betegeit, és nem mehetett be a rendelőjébe. Ráadásul ehhez még társult az
        is, hogy piszkosul fájt mindene. – A fenébe már! Hol a táskám? Elhozták
        egyáltalán a táskámat?
             – Attól tartok, nem. A nyomozó nem hozott magával semmit, csak...
             – Akkor kaphatok egy telefont?
             – Most jobb, ha távol tartja magától a káros készülékeket, és...
             – Adjon már egy kurva telefont! – ordított fel dühösen Naya, mire dr.
        Morgan ijedten hátrahőkölt.
             – Na, de kérem!
             – Hallom, jó helyen járok – szólalt meg egy harmadik hang is, mire
        mindketten odakapták a fejüket. Paul Cooper állt az ajtóban, és őket nézte.
        Az egyik kezét az ajtófélfán nyugtatta, és egész súlyával rátámaszkodott.
        Fehér inget viselt, ami tökéletesen kiemelte a szeme sötét színét. A haja
        összeborzolódott, mintha ő is nemrég kelt volna fel, ám a tekintete éberséget
        és komolyságot tükrözött, ahogy közelebb ment hozzájuk. Naya hirtelen
        elszégyellte magát, amiért kiabált, és elpirult. Leszegte a fejét, hogy a férfi ne
        láthassa az arcát, ám úgy látszott, a nyomozót ez nem érdekli különösebben,
        és az orvos felé fordul. – Nem hívott – mondta szemrehányóan.
             – A kisasszony nemrég ébredt fel, és... nem volt alkalmam még
        telefonálni – válaszolta dr. Morgan, és megigazította a szemüvegét.
             – Azt hittem, történt vele valami, azért nem keresett.
             – Hívtam volna, csak a beteg eléggé harcias természetű...
             – Tapasztaltam – mondta hűvösen Paul Cooper. – A kiabálásból pedig
        rájöttem, hogy Ms. Narroway ép és egészséges. – Aztán belenyúlt a zsebébe,
        előhúzta a telefonját, és átnyújtotta Nayának. – Tessék, itt egy kurva telefon,
        ahogy kérte. Hívja fel a betegeit, és mondja el nekik, hogy ma nem tudja
        fogadni őket.
             Naya habozott, majd elvette a készüléket, és kinyitotta a száját, hogy
        mondjon valamit, de egy hang sem jött ki a torkán. Paul Coopernek arcizma
        sem rándult, ahogy találkozott a tekintetük, majd egyszerűen elfordult, és

        52
   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59