Page 49 - A sírból üdvözöl
P. 49

A fiatalember ismét támadott, leginkább Naya arca volt a célpontja, ám
         a nő feltartotta a jobb karját, és a penge elhasította a kabátja ujját,
         felmetszve a bőrét is. A pszichológus égő fájdalmat érzett, ahogy a kés
         végighasította a finom bőrt a karján, és a vér kispriccelt. Hangosan
         felsikoltott, ahogy a következő vágás már a kulcscsontját súrolta. Hirtelen a
         testébe áramló adrenalintól felindulva bokán rúgta a férfit, aki felszisszent, és
         káromkodott egyet. Elkapta a nő csuklóját, és csavart egyet rajta, mire a
         pszichológus felordított. Mr. Fell sziszegve taszította a falhoz, majd
         megragadta a haját, és a falba vágta a fejét. Naya összecsuklott, ahogy a
         fiatalember elengedte, és elterült a földön. A feje lüktetett, és ahogy nyögve
         a homlokához ért, az ujjaira vér tapadt ott, ahol a betonfal lehorzsolta a
         bőrét.
             – Na, gyerünk, te kis kurva – vicsorgott Mr. Fell, és maga felé fordította
         az arcát. – Állj fel! Még nem végeztünk! – üvöltötte.
             Naya több sebből és karcolásból vérzett, az ajka felrepedt, a karja égett
         a fájdalomtól, ahogy az oldalára fordult. Próbált felállni, ám képtelen volt rá.
         Csak fájdalmasan nyögve bámult a fölötte álló Mr. Fellre. A férfi rúgása
         váratlanul érte a nőt, így esélye sem volt védekezni. A gyomra borsóméretűre
         zsugorodott, és egy kisebb adag vért köpött a földre.
             Aztán hirtelen, minden fájdalmát félretéve felpattant, és lekevert egyet
         a férfinak, majd eltaszította. Mr. Fell megtántorodott, és ahogy Naya bokán
         rúgta, a földre esett. A pszichológus felkapta a táskáját, és rohanni kezdett.
         Útközben kiszedte a mobilját, majd találomra felhívott valakit. A vonal
         kicsengett, és Naya várt, miközben igyekezett egyre gyorsabban szaladni,
         majd behúzódott az egyik konténer mögé. Zihálva szorította a telefont a
         füléhez, miközben a hátát a hideg falnak vetette. A másodpercek kínzó
         lassúsággal teltek.
         – Gyerünk – suttogta a telefonnak, ám a vonal még mindig csak kicsengett,
         aztán valaki beleszólt:
             – Halló? – Ismerős, mély férfihang volt, de Naya hirtelen nem tudta
         pontosan megmondani, hogy kicsoda is az illető valójában. Sokkos állapotban
         volt, a kezei remegtek, és alig tudott megszólalni, hogy kinyögje, hol van
         egyáltalán. – Kivel beszélek?
             – Segítsen! Bajban vagyok... itt, a Rémfészekben! Kérem, segítsen! –
         Aztán valaki hirtelen ráugrott, és a nő arccal a földre bukott. Kiejtette a
         kezéből a telefont, ami végigcsúszott a földön, és a falnak ütközött. Naya

                                                                            47
   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54