Page 47 - A sírból üdvözöl
P. 47

– Várjon! – kiáltott fel hirtelen a nő, és utána iramodott. Erre a férfi is
         megfordult, és ismét rohanni kezdett. Naya úgy érezte, mintha egy macska-
         egér játékban lenne, ő pedig utálta, amikor ő az egér az ilyen játékokban,
         ugyanis macska sokkal jobban szeretett lenni. És elég gyakran az is volt.
             Kisebb csoportokon vergődött át. Érezte, amint az izzadt testek néhol
         hozzáérnek, hallotta, amint egy-két férfi csábításnak szánt mondatokat kiált
         utána, de nem törődött vele, csak szaladt a fiatalember után, egészen addig,
         amíg újra szem elől nem tévesztette. Erre már bosszúsan mordult fel, és
         ahogy körülnézett, megtorpant. Az előbb még bűnös élettel teli utca ezen
         része szinte teljesen üres volt. Tíz emeletes tömbházak vették körül az apró
         sikátort, ahova Naya került. Egy-egy szemeteskonténer állt a falak mellett, és
         a hely emiatt kévésbe tűnt elhagyatottnak. A kísérteties csendet egyedül az ő
         cipőkopogása törte meg, ahogy körbe-körbe járkált az idegen után kutatva,
         mire hirtelen felcsendült egy hang a háta mögül:
         – Hát eljött! Milyen kedves ez magától! – A férfi hangja nyájasnak hatott.
             Naya megpördült. A titokzatos idegen állt a sikátor végében. Az arca
         nem látszott, a sötétben egyedül csak a rikító szemei világítottak.
         – Mit akar tőlem? – A nő közelebb lépett. – Miért csalt el idáig?
             – Beszédem van magával. – A férfi lassan elindult felé.
             – Ó. És mi lenne az?
             – Tudja, milyen érzés az, amikor megtalálja azt, akit már egy kerek éve
         keres? Érezte már maga a siker ízét? Gondolom, hogy igen. Elég sokszor.
         Nincs igazam?
             – Fogalmam sincs, miről beszél – mondta meglepetten a pszichológus,
         és hátrált pár lépést.
             – Pedig maga okos, tudnia kéne. A részletek beszélnek, sőt, olykor még
         kiáltoznak is – titokzatoskodott az idegen, miközben megnyalta az alsó ajkát.
             – Ki maga?
             – Egy ismerős. Egy barát. Egy gyilkos. Egy áldozat. Hm, nem tudom.
         Talán mind a négy egyszerre.
             – A nevét kérdeztem! – csattant fel Naya. Elege volt a
         titokzatosságokból és a rengeteg kérdésből, amelyek ott lebegtek a szeme
         előtt, de képtelen volt válaszolni rájuk. Tudni akarta, ki is ez a férfi, és mit
         akar konkrétan tőle.



                                                                            45
   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52