Page 43 - A sírból üdvözöl
P. 43

majdnem minden reggel állt a bál köztük emiatt. Különösen akkor, ha Naya
         bal lábbal kelt fel, ugyanis akkor ténylegesen szembeszállt a férfival, és nem
         hagyta magát.
             Naya hosszasan felsóhajtott, megdörzsölte a szemét, majd hátradőlt. A
         fáradtság kellemetlen érzése szállta meg, és úgy érezte, mintha a teste
         ólomból lenne. Belenyúlt a zsebébe, Paul Cooper névjegye után kutatva, ám
         eszébe jutott, hogy már a rendelőjében elmentette a nyomozó számát a
         telefonjába. Azonban ahogy ki akarta húzni a kezét, megdermedt. Az ujjaival
         óvatosan végigsimította a reggel kapott borítékot, majd kirántotta a levelet a
         zsebéből.
             El is felejtette... Még mindig emlékezett a fiatal férfira, aki reggel átadta
         ezt neki, és a szavaira, miszerint csak akkor nyithatja ki, amikor egyedül van.
         Naya beharapta az ajkát. A keze remegett, ahogy felbontotta a borítékot,
         majd óvatosan kihúzta a sárgás lapra írt levelet. Végigsimított az érdes
         papíron, és visszafojtotta a lélegzetét, ahogy nekiállt széthajtogatni.
             – Na, és most, kedves hallgatóink, az időjárás jelentés következik, és... –
         Naya kis híján felsikoltott. Összerezzent, és keményen belevágta a térdét a
         kormányba, amint az autó rádiója hirtelen elindult. Indulatosan rácsapott a
         rádió gombjára, mire a készülék elhallgatott.
             – A fenébe – nyögte, majd megdörzsölte a térdét, és ismét a levélnek
         szentelte a figyelmét. Óvatos mozdulatokkal széthajtogatta, és elállt a
         lélegzete, ahogy meglátta, mit írnak benne. Tisztán látszott, hogy az üzenetet
         vérrel írták, ami már kissé megbarnult a papíron. A szavak nagy, nyomtatott
         betűkkel voltak ráírva, a betűk helyenként elmaszatolódtak, ám Nayának így
         is sikerült elolvasnia a neki szánt üzenetet: A sírból üdvözlöm, Ms. Narroway.
             Naya szédülni kezdett, és a betűk táncolni kezdtek a szeme előtt. Hiába
         próbált egyenletesen lélegezni, alig kapott levegőt, mintha a mellkasára ráült
         volna valami. Egyre csak az elolvasot szavak cikáztak a fejében. A sírból
         üdvözlöm, Ms. Narroway. Elejtette az üzenetet, ami leesett a földre, ám ez
         már egyáltalán nem érdekelte őt. Ez biztos egy rossz vicc, próbálta nyugtatni
         magát. Valaki biztos szórakoztatónak találja ezt, és csak vicc az egész. Igen,
         minden jel erre utal. De akkor miért remeg az egész teste? A sírból üdvözlöm,
         Ms. Narroway. Naya zihálva tekerte le az ablakot, hogy kapjon egy kis friss
         levegőt. A sírból üdvözlöm, Ms. Narroway. A keze remegett, ahogy
         megmarkolta az üveget, és kihajolt, hogy nagyot szippantson az esti
         levegőből, hátha ezáltal sikerül annyira megnyugodnia, hogy be tudjon

                                                                            41
   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48