Page 39 - A sírból üdvözöl

– Maga nem riporter, épp most tisztáztuk.
– Azt nem zártuk ki, hogy a pszichológusok nem kérdezgetnek.
A nyomozó dobolni kezdett az ujjaival az asztalon. A tekintete
kívácsiságról árulkodott, mintha hirtelen érdekelni kezdték volna a részletek,
pontosabban az, hogy miért jött hozzá látogatóba egy fiatal nő, pont hétfő
reggel.
– Miről lenne szó?
Naya nagyot nyelt. A fejében már megtervezte, mit fog mondani, ám
most, hogy itt ült ebben az irodában, a nyomozóval szemben, teljesen kiesett
a szerepéből. Pedig tegnap egész este a mai beszélgetést tervezgette,
felvázolta a fejében a lehetséges válaszokat, és azt, hogy ő majd mit fog
mondani. Most azonban minden kiment a fejéből, ahogy belenézett a
nyomozó szemébe, ugyanis a tekintete teljesen megbabonázta őt.
– Nos? – sürgette őt a férfi.
A pszichológus megköszörülte a torkát. Kényszerítenie kellett magát,
hogy másfelé nézzen.
– Történt egy gyilkosság a Charles Streeten – kezdte. – Tavaly márciusban, ha
jól emlékszem. Egy anyukát és egy kislányt öltek meg akkor. Hallottam, hogy
maga foglalkozik az üggyel, mivel még mindig nincsenek eredmények a
gyilkosok kiléte felől. Én kezelem a meggyilkolt kislány barátnőjét, akit, nos...
eléggé megviselt a barátnője elvesztése.
A nyomozó arcizma megrándult.
– Nem értem, mit akar tőlem – mondta, és úgy tűnt, mintha kissé zavarba
jött volna.
– Csupán tudni szeretném, van-e valamiféle információ a gyilkosokról,
vagy talán arról, hogy az áldozatok mik...
Paul Cooper olyan hirtelen pattant fel, hogy Naya összerezzent, aztán
két kézzel az asztalra csapott.
– Nincs – mondta ridegen, mint aki minél hamarább le szeretné zárni ezt a
beszélgetést. – És ha lenne sem szándékoznám magának elmondani.
– De... – kezdte Naya, hátha mégis ki tud csikarni valamit a férfiból,
azonban az sietve közbevágott:
– Csak ennyi? Nos, hát akkor, nagyon örültem a találkozásnak. Nekem
még rengeteg dolgom van, remélem, megérti. További szép napot, Ms.
Narroway. – Paul Cooper megkerülte az asztalt, majd megragadta Naya

37