Page 37 - A sírból üdvözöl

– Illetékteleneknek tilos a bejárás. Van engedélye? – Naya óvatosan
megrázta a fejét. – Remek. Akkor mégis mit keres itt?
– Paul Cooper nyomozót keresem – felelte Naya, mire a rendőr arcán
átsuhant egyfajta meglepettséghez hasonló érzelem, ám azonnal el is
komorult.
– Beszélt meg vele időpontot a találkozásra?
Naya meglepődött.
– Még nem. Nem tudtam, hogy időpontot kell kérni.
– Akkor nem értem, mit keres itt. Jobb, ha most elmegy, és majd máskor
jön vissza, amikor egyeztetett a nyomozóval. – A férfi megragadta Naya
karját, és húzni kezdte kifelé, ám ő nem engedett. Nem dobhatják ki csak úgy
innen!
– Kérem! Nagyon fontos lenne, hogy most azonnal beszéljek a
nyomozóval.
A férfi felmordult, mint akit egyáltalán nem érdekelnek a részletek.
– Milyen ügyben?
– Azt inkább a nyomozóval beszélném meg.
A férfi hosszasan fürkészte Naya arcát, aki állta a tekintetét, aztán
megadóan felsóhajtott.
– Kövessen.
A rendőr elindult, és hátra sem nézett, hogy Naya követi-e őt.
Labirintusszerű folyosók tömkelegén mentek végig, a nő pedig csodálkozott,
hogy valaki képes megjegyezni a pontos útvonalat ennyi folyosó után. A férfi
egész úton egy szót sem szólt, teljesen elmerült a gondolataiban. Naya örült,
hogy nem kellett ennél jobban kimagyaráznia magát, és mialatt csendesen
mentek egymás mellett, volt elég ideje jól szemügyre venni a férfit. A
testtartása fáradtságról és rosszkedvről árulkodott, ám ennek ellenére Naya
valamiképp elengedhetetlen vonzalmat érzett iránta. Mintha egy láthatatlan
mágnes húzná őt hozzá.
A férfi hirtelen megtorpant egy ajtó előtt, amire Paul Cooper nyomozó
nevét vésték, és felvont szemöldökkel pillantott a nőre. Nem kopogott, csak
belökte az ajtót, majd a válla fölött odavetette:
– Csukja be.
Naya engedelmesen becsukta az ajtót maga mögött, majd megfordult,
és szemügyre vette az irodát. Sokkal kisebb és üresebb volt, mint ahogy azt

35