Page 35 - A sírból üdvözöl
P. 35

Ráadásul a levél... Az is borzasztóan zavarta, ám egyeben kíváncsi is volt,
         ki írhatta neki. Talán tényleg Robert Griffits volt a szánalmas próbálkozásával,
         de mi van, ha mégsem? És miért szaladt el az a rejtélyes fiatalember, amikor
         Naya megkérdezte a nevét? Túl sok volt a kérdés, és már belefájdult a feje.
         Hogy kissé megnyugodjon, az ujjaival dobolni kezdett a kormányon. Kibámult
         az oldalsó ablakon, ám a szíve kihagyott egy dobbanást. A férfi, aki nemrég
         átadta a levelet neki, most ott állt az út másik felénél. Mereven állt a járdán,
         egy könyvesbolt előtt, a tekintetét pedig Nayára szegezte. Farkasszemet
         néztek, a nőt pedig kirázta a hideg az üres tekintettől.
             Ám ekkor éles dudaszó hasított a levegőbe, Naya pedig odakapta a
         fejét, és gyorsan lenyomta a féket, nehogy az előtte álló autóba rohanjon. A
         kerekek csikorogva fékeztek le, Naya pedig hangosan zihált az ijedtségtől. Egy
         hajszál választotta el attól, hogy az előtte levő autóba ütközzön. Nagyot
         nyelt, és szorosan markolta meg a kormányt. Ismét eszébe jutott a baleset.
         Nagyokat lélegzett, hogy megnyugtassa magát, majd lassan oldalra fordította
         a fejét, hogy lássa, ott van-e még a rejtélyes fiatalember, ám a férfi már
         eltűnt.


                                         * * *


             A rendőrség hatalmas épület volt, talán az egyik legnagyobb a
         környéken. Naya remélte, hogy nem fog fennakadni, és minden nehézség és
         akadékoskodás nélkül be fog tudni jutni. Nem akarta, hogy bárki is
         megállítsa, és kérdezősködjön az ittléte felől, hiszen az gyanút keltene. Úgy
         tervezte, hogy majd ő maga keresi meg Paul Cooper irodáját, minden
         segítség nélkül. Most azonban, ahogy felnézett az épületre, a terve kezdett
         romokba dőlni, hiszen már előre látta, hogy el fog tévedni.
             A rendőrségtől távol parkolt, messze a rendőrautóktól, majd lassú,
         nyugodtnak tetettet léptekkel indult el a hatalmas épület felé. A kétszárnyú
         ajtón rendőrök szaladgáltak ki és be, és mivel senki sem figyelt rá
         különösebben, Nayának sikerült észrevétlenül bejutnia. Hosszú folyosó nyílt
         meg előtte, jobbra pedig egy nagy íróasztal állt, tele számítógépekkel, és
         nagy képernyőjű tévékkel, amiknek a kijelzője több négyzetre volt beosztva.
         Az íróasztalnál többen is álltak, pár rendőr, és egy anyuka, aki a kislányát

                                                                            33
   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40