Page 36 - A sírból üdvözöl

tartva a karjában, gyorsan hadart valamit az egyik rendőrnek, aki bólogatva
hallgatta.
Naya elhaladt mellettük, és nekivágott a hosszú folyosónak. A kitett
székeken néhol felnőttek ültek, sírva ölelgetve a gyereküket, néhol pedig
rendőrök, a kávéjukat iszogatva, és hangosan beszélgetve. Naya határozatlan
léptekkel ment, próbált uralkodni magán, hogy ne kezdjen el ösztönösen
rohanni. Érezte, hogy figyelik, de senki sem kérdezte meg, kicsoda és mit
keres itt.
Naya jobbra fordult, és egy újabb, végtelennek tűnő folyosón találta
magát.
– Stew, gyere már ide! – ordított fel hirtelen valaki a háta mögött, mire a
pszichológus felgyorsította a lépteit, miközben az ajtókra vésett neveket
fürkészte, hátha meglátja valahol a keresett nyomozó nevét. Ahogy egyre
inkább beljebb és beljebb haladt az épületben, már nem volt akkora
nyüzsgés. Egy-egy rendőr lézengett csak a folyosókon, de rá se hederítettek.
Naya továbbra is az ajtókra szegezett tekintettel kereste a nyomozó irodáját,
ám ekkor hirtelen valaki elkapta a csuklóját, mire ő a meglepettségtől halkan
felsikoltott.
Egy férfi volt az, aki magabiztos mozdulattal maga felé fordította Nayát,
keményen megszorította a csuklóját, és indulatosan ráförmedt:
– Nem szabadna itt lennie! Mégis hogyan jutott be az épület ezen részébe? –
Naya azonban válaszolni sem tudott, ugyanis ahogy megpillantotta a férfi
arcát, hirtelen minden levegő kiment a tüdejéből. Pislogott párat, hátha csak
a képzelete játszik vele, ám az arc ugyanolyan maradt. A rendőr vonásai
egyenletesek és pontosak voltak, de olyannyira, mintha egy jól megrajzolt
festményből jött volna elő. A szeme olyan sötéten csillogott, hogy a nő szinte
már látta a saját tükörképét benne. És ahol a férfi ujjai a csuklójához értek,
Nayának nem csak bizsergett, hanem rendesen égett a bőre. Úgy érezte,
mintha a férfi egy meséből jött volna ki, ahol a jóképű, szőke herceget
játszotta, azzal a kivétellel, hogy a haja nem szőke, hanem mogyoróbarna
volt. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy vajon milyen érzés lehetne
megérinteni... Aztán hirtelen magához tért a merengésből, és megrázta a
fejét.
– Nem tudtam, hogy ez tiltott terület – motyogta zavartan, mire az
idegen elengedte a csuklóját, és tetőtől talpig végigmérte őt.

34