Page 33 - A sírból üdvözöl

– Kérték, hogy ezt adjam át önnek. – A férfi egy borítékot húzott elő a
zakója belső zsebéből, és átnyújtotta a pszichológusnak. Naya nem nyúlt
utána azonnal, csak bámulta a borítékot, majd vonakodva elvette. – Csak
akkor nyissa ki, ha egyedül van, és senki sem látja.
Nayának elakadt a lélegzete erre a kijelentésre.
– Ki küldte ezt nekem?
– Majd ha elolvassa a levelet, talán rájön. Az ember nem felejt olyan
gyorsan, mint ahogy azt egyesek gondolnák. – A férfi elmosolyodott. A
fogsora visszataszítóan sárgás volt. – További szép napot, Ms. Narroway. –
Azzal megfordult, és indulni készült, ám Naya gyorsan elkapta a karját.
– Ki maga? És ki küldte ezt a levelet?! – A férfi némán meredt rá. Aztán
hirtelen kitépte magát a nő szorításából, sarkon fordult, és elrohant. –
Várjon! Azonnal álljon meg! – kiáltott utána a nő, de tudta, hogy úgysem
megy semmire vele. A férfi olyan gyorsan szaladt, hogy ha akarná se érhetné
utol. Talán még autóval sem.
Fáradtan felsóhajtott, és nekidőlt az autójának, majd a borítékra nézett.
Jól szemügyre vette, de semmi kifogásolhatót nem talált, amitől gyanúsnak
tűnt volna. Nem mintha a levél átadása nem lett volna az. A fiatalember azt
mondta, csak akkor nyissa ki, amikor egyedül lesz, és senki nem látja. Naya
gyorsan körülnézett. A munkába siető emberek rá se hederítettek, ráadásul
senki sem figyelte őt árgus szemekkel egyetlen bokorból sem. Talán Robert
küldhette neki. Most, hogy újra találkoztak, hosszú évek után, Naya biztos
volt benne, hogy a férfi nem fogja annyiban hagyni a dolgot, és mindenáron
találkozni akar majd vele. Talán ez lehet Robert első, szánalmas
próbálkozása. Naya felmordult, majd indulatosan tépte fel a borítékot.
Kivette a levelet, ám épp, hogy szétnyitotta volna, valaki reszelős hangon
rákiáltott.
– Vigye innen a kocsiját! Hát, nem látja, hogy megint rossz helyre
parkolt?! – A nő ijedten összerezzent, szinte elejtette a levelet. Gyorsan
visszatuszkolta a borítékba, és a zsebébe gyűrte. Lemondóan felsóhajtott, és
megfordult, ugyanis tudta, kihez tartozik ez a hang.
Charles Downton állt előtte, Naya legutálatosabb szomszédja. A férfi
borzasztóan öreg volt, a nő úgy saccolta, hogy már a nyolcvanon is túl van,
hiszen a ráncos, barázdált bőr és az ijesztően csúf fogsor és arc erről
árulkodott. Naya utálta ezt a férfit, és igyekezett minél kevesebbszer
összefutni vele, azonban ez szinte lehetetlennek bizonyult, ugyanis Charles

31