Page 28 - A sírból üdvözöl

– Ó, értem.
– De nagyon köszönöm, hogy ennyire kedves velem.
– Semmiség.
– Viszlát, Mrs. Griffits – mondta búcsúzóul Naya, és már fordult is meg,
hogy kimenjen, ám Anja édesapja hirtelen felpattant.
– Kikísérem magát. – Robert Griffits próbált természetes arckifejezést
ölteni, hogy ne legyen gyanús a felesége számára az igyekezete. A nő
azonban semmit nem vett észre. Csak mosolyogva bólintott, és ő is
elbúcsúzott Nayától.
Naya kelletlenül tűrte, hogy a férfi végigkísérje őt a folyosón. Az
előszobába érve már egyből indult is volna a bejárati ajtó felé, ám Robert
hirtelen elkapta a csuklóját, és maga felé fordította.
– Várj még egy kicsit!
– Nem lehet, mennem kell – rebegte sietve Naya, és már nyúlt volna a
kilincs után, de a férfi nem engedte. Robert ujjai finoman fonták körbe a
csuklóját, ám Nayát ez az érintés mégis megégette. Mintha a férfi tüzes vasat
nyomott volna a finom bőréhez. Sokáig csak némán meredtek egymásra,
aztán a férfi megszólalt.
– Amikor megláttalak, képtelen voltam felfogni, hogy te vagy az, hogy
annyi év után újra találkozunk. Olyan... olyan sokat változtál, Naya. Alig
ismertelek meg.
Naya elfordította a fejét, hogy ne kelljen a férfi kék szemébe néznie. A
mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt, úgy érezte, mindjárt
megfullad a ránehezedő nyomástól.
– Te pedig alig változtál valamit – suttogta aztán, és most már ránézett
Robertre. A férfi arcvonásai, a szeme, a tekintete... mindene pontosan olyan
volt, mint tíz évvel ezelőtt. Mintha megállt volna az öregedésben.
Ugyanolyan fiatalnak nézett ki, és ugyanolyan jóképű volt, mint ezelőtt. Naya
pedig már értette, miért is bolondult mindig a férfiért, hiszen a szép arca
valósággal megbabonázta őt, akárhányszor csak ránézett.
Annyira szerette ezt a férfit! És még most is pislákolna valamiféle
lángocska a szívében, ha nem fojtotta volna el az idők során felgyülemlett
keserűség és gyűlölet. Még mindig emlékezett Robert szánakozó tekintetére,
a szavaira, amiket utoljára mondott neki, és arra, amikor a férfi egyszerűen
csak hátat fordított, és kisétált nem csak az épületből, hanem az életéből is.

26