Page 32 - A sírból üdvözöl

akkor nem, amikor az apja már nem jött haza többé. Hetekig haza se dugta az
orrát, Naya azonban nem izgatta magát, hiszen előfordult az ilyen. Csak akkor
tudta, hogy vége, amikor két rendőr jelent meg az ajtónál az apja
halálhírével. És ő csak akkor döbbent rá, hogy nincs olyan, hogy minden
rendben. Hogy ez a két szó mekkora hazugság is valójában. És hogy az apja, a
szeretett édesapja, sosem fog már hazajönni, hogy újra a fülébe súgja ezeket
az ártatlannak tűnő szavakat: minden rendben.
Naya sóhajtott. Hosszasat és szomorúat, mintha egy unalmas film
monoton mozdulatait csinálná. Nem látott benne értelmet. A kulcsai
megcsörrentek, ahogy lekapta a kulcstartóról, és becsukta maga mögött az
ajtót. Dolga volt, amit szeretett volna minél hamarabb letudni. A hétvégi
látogatás a Griffits családnál nem éppen úgy sült el, ahogy ő azt gondolta.
Valamiképp minden másképp alakult. Aggasztotta Anja viselkedése, Mrs.
Griffits túláradó kedvessége, és nem utolsó sorban az exe megjelenése.
Most, hogy megtudta, Robertnek családja van, Naya teljes szívéből gyűlölte a
Griffitseket. Gyűlölte Emilyt, amiért helyette ő lett Robert felesége, és
gyűlölni akarta Anját is, amiért ő Robert gyereke, ám ez már nem ment. A
kislány ártatlan, angyali arcával, az édes mosolyával, a kedves hangjával már
első találkozásukkor belopta magát Naya szívébe. És most, hogy tudta, valami
nem stimmel a Griffits családdal. Segítenie kell nekik. De csakis Anja miatt.
Amint bezárta maga mögött az ajtót, és lesietett a lépcsőn,
megpillantott egy öltönyös, görnyedt férfit, amint az autójánál ácsorgott.
Háttal állt neki, így nem láthatta az arcát.
– Mit keres maga az autómnál? – Naya hangja gyanakvó volt, ahogy átsietett
az úton. A férfi hirtelen fordult meg, és amint szembetalálta magát a nővel,
kiegyenesedett. Nayának most volt egy kis ideje szemügyre venni az idegen
vonásait. Sokkal fiatalabb volt, mint ő, amolyan húsznak saccolta. A vonásai
egyenletesek voltak, azonban a szeme... az hihetetlenül zöld volt, már-már
világított. A tekintetéből azonban áradt valami, amitől Naya akaratlanul is
hátrahőkölt. Még sosem látott ilyen végtelenül üres, tompa és unalmas
tekintetet.
– Naya Narrowayhez van szerencsém? – A fiatalember hangja vontatott
és monoton volt, mintha kazettáról játszották volna.
Naya gyanakodva felvonta a szemöldökét.
– Igen – válaszolta kimérten. – De tudhatnám, hogy ön kicsoda? És mit keres
itt?

30