Page 29 - A sírból üdvözöl

Viszlát, Naya. Ezek voltak az utolsó szavai. Naya pedig minden este ezekkel a
szavakkal feküdt le és minden reggel ezekkel is kelt fel. Nem az elmúlt
szerelem miatt emlékezett erre, hanem a gyűlölet és a bosszú miatt. Ez a férfi
tönkretette őt. És Naya már réges régen megtanulta valakitől, hogy felejteni
nem szabad, és a rosszat meg kell bosszulni.
– Nem tudtam, hogy még mindig itt vagy. Mármint Londonban. Azt
hittem, elköltöztél valahova és...
– És? És boldogan élek, igaz? Hát nem költöztem el, és boldogan sem
élek, ha annyira érdekel. De látom, te nagyon jól elboldogultál az életben.
Gratulálok hozzá. – Naya igyekezett minden keserűséget és gúnyt a hangjába
sűríteni. Azt akarta, hogy a férfi érezze és hallja, hogy mennyire is gyűlöli őt.
– Naya...
– Mennem kell, Robert.
– Tudnánk majd még találkozni valahol? Vagy megadhatnád a számod,
és felhívhatnálak, hogy beszéljünk.
– Ez nagyon édes – mondta gúnyosan a nő. – Randira hívod az exed,
miközben feleséged és gyereked van?
– Nem randi, csak egy találkozó. Naya, kérlek! Annyi mindent el kéne
mondanom neked, szeretném, ha meghallgatnál.
– Érdekes, hogy pont most akarsz nekem annyi mindent elmondani,
hogy találkoztunk. Hol voltál ezelőtt? Hol voltál ezelőtt pár évvel, amikor
annyira magam alatt voltam? Akkor nem tudtál volna felkeresni, hogy beszélj
velem? Akkor nem tudtad volna elmondani, amit annyira akarsz? Hol voltál
ezelőtt, Robert? Mert ha hamarabb jöttél volna, talán lettem volna akkora
hülye, hogy meghallgattalak volna. De te fel sem kerestél, még akkor sem,
amikor tudtad, hogy kiengedtek a kórházból egy nyamvadt tolószékben! Hol
a fenében voltál akkor? Hol voltál?!
Naya észre sem vette, hogy kiabál. Tíz éven keresztül fojtotta magába a
gyűlöletet és a dühöt a férfi iránt. És most kiadhatta magából, még ha nem is
az egészet, de bár egy nagyon kicsi részét. Elégedetten fújta ki a levegőt, és
valamiképp keserű öröm fogta el, amiért zavarba hozta Robert Griffitset.
– Én... – Anja édesapja lehunyta a szemét, és hosszasan felsóhajtott. –
Tudom, hogy egy sajnálommal semmire sem megyek... Ami történt az
pedig... az nem az én hibám... De hidd el, hogy mindazt, amit tettem,
megbántam.

27