Page 31 - A sírból üdvözöl
P. 31

Paul Cooper

         Naya kap egy levelet, akinek a feladója felettébb gyanús személy, valamint itt
                      az ideje, hogy felkeresse Paul Cooper nyomozót.
            „Ne sírj! A sírás a gyengéknek való, az olyan kis puhányoknak, akik nem
                             tudnak mit kezdeni az életükkel.”



             Naya nem tudott másra gondolni egész hétvégén, csak Robert Griffitsre.
         Ahányszor csak becsukta a szemét, a férfi arca jelent meg előtte, zafírkék
         szemei ragyogtak, vonásai pontosan rajzolódtak ki, és Nayának ettől
         felfordult a gyomra. Nem akarta, hogy a férfi az álmaiban is kísértse őt, de
         egyszerűen mindenhol ott volt, és az emléke ott támadta Nayát, ahol csak
         tudta, hiszen az együtt töltött percek így is egy hatalmas gátat szakítottak fel
         a fejében. Az eddig elfojtott dühöt és keserűséget, az agyába vésett
         emlékeket mindig szorosan elzárva tartotta a fejében, és most, hogy újra
         találkozott a volt szerelmével, mintha minden elölről kezdődött volna.
         Mindenre pontosan emlékezett, ami azon az éjszakán történt, és ami végleg
         megpecsételte a kettejük közötti viszonyt, de főleg az ő sorsát.
             Emlékezett az autóra, ami szembejött vele, az ütközésre és rengeteg
         vérre, ami teljesen beborította a testét, és arra is, hogy mit mondtak neki az
         orvosok, amikor felébredt a kórházi ágyon... Mintha csak tegnap lett volna,
         mintha csak egy rossz álom lett volna... Naya azt kívánta, bár sose ismerte
         volna meg Robertet, és bár sose találkozott volna vele. Akkor nem kellene
         magában hordoznia azt a rengeteg keserűséget, ami az évek során felgyűlt
         benne.
             Egy pillanatra ismét behunyta a szemét. Próbált valami másra gondolni,
         próbálta visszafojtani az előtörő könnyeit.
         – Ne sírj. A sírás a gyengéknek való, az olyan kis puhányoknak, akik nem
         tudnak mit kezdeni az életükkel. Te nem vagy puhány, Naya, vagy igen?
         Akkor ne sírj. Töröld le a könnyeidet, nem akarom látni őket. Az apja szavai
         vulkánként törtek elő az emlékeiből. Mintha a férfi még mindig itt lenne
         mellette, hogy átölelje, megvigasztalja, és hogy azt mondja neki: egyszer
         úgyis minden rendbe fog jönni. Naya pedig hitt neki. Mindig hitt neki. Csak


                                                                            29
   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36