Page 52 - A sírból üdvözöl

– Jellemző, Stew, te mindenkit futni hagysz... – Paul Cooper társa
zavartan a hajába túrt. Aggodalmasan pislogott a pszichológusra. – A lány jól
van?
– Nem hinném – felelte a nyomozó. – El kell vinnünk dr. Morganhez.
Jobb, ha most velünk jön, Ms. Narroway.
– Nem kell semmilyen dr. Morganhez menni – tiltakozott Naya. – Jól
vagyok. – Esetlenül megkapaszkodott a konténerben. A lenyelt vér, és a
gyomrát érő rúgásoktól hányingere támadt. A szájára tapasztotta a kezét,
majd hirtelen elfordult, és a konténer mellé okádott. Kiadta a reggelijét, az
ebédjét és még az uzsonnáját is.
Hallotta Paul Cooper hangját, majd érezte, hogy a férfi hátrafogja a haját.
Naya ismét öklendezni kezdett, majd amint már úgy érezte, semmi sem
maradt a gyomrában, kiegyenesedett, és a kabátja ujjába törölte a száját.
Undorodott magától. – Jól vagyok – nyögte.
– Hát persze – dörmögte a nyomozó, majd megragadta a karját. –
Jöjjön, elmegyünk dr. Morganhez.
Naya olyan rosszul érezte magát, hogy képtelen volt ellenkezni.
Esetlenül a nyomozóba kapaszkodott.
– A kocsim... ott a saroknál...
– Nyugodjon meg, mindent elintézünk – mondta Paul Cooper társa.
Naya még emlékezett a Rémfészek orrfacsaró szagára, arra, hogy ismét
hányingere támadt, és hallotta a nyomozó káromkodását, aztán elsötétült
minden, és ő úgy csuklott össze, mint egy marionett bábu, aminek elvágták a
köteleit.

* * *

Amikor felébredt, Naya hirtelen azt sem tudta, hol van, aztán felismerte
a kórházak szokásos szagát, és felfordult a gyomra. A fertőtlenítő erős szaga
csípte az orrát, ezért elfojtott egy tüsszentést. Úgy érezte, mintha a teste
ólomból készült volna, alig tudott megmozdulni. A karja égett a fájdalomtól,
ahogy megmozdította, és kisimította a szemébe hulló tincseit. Pislogott

50