Page 55 - A sírból üdvözöl

elment. A pszichológus meredten bámult utána, és valamiképp a csalódás
keserű érzése furakodott az érzelmei közé. Dr. Morgan megköszörülte a
torkát:
– Ott vannak a ruhái – mondta, és az éjjeliszekrényre mutatott. – Kimosattam
őket.
Naya csak ekkor vette észre, hogy a véres ruhái helyett egy egyszerű
kórházi hálóinget viselt, és még inkább elszégyellte magát.
– Köszönöm – motyogta, majd amint dr. Morgan elhagyta a szobát, felállt, és
a helyiség sarkában levő mosdókagylóhoz ment. Jó alaposan megmosta hideg
vízzel az arcát, majd gyorsan megszabadult a kórházi hálóingtől, és magára
vette a tegnapi ruháit, amik dr. Morgannek hála frissen mosottak voltak.
Ezután sorra telefonált a betegeinek, és jelentette, hogy ma nem tudja
fogadni őket, egészségügyi okok miatt. Amint befejezte, kinyomta a telefont,
és az éjjeliszekrényre helyezte. Hosszasan felsóhajtott, majd leült az ágyra, és
a kezébe temette az arcát.
Elszúrta, elszúrta, elszúrta! Úgy, ahogy azt csak Naya Narroway képes
elszúrni. Nem ezt akarta... Nem akart úgy bemutatkozni Paul Coopernek,
mint egy harcias természetű, hisztis csitri, aki a város egyik legocsmányabb
helyére keveredik, ahol aztán jól ellátják a baját. Most már szégyellte magát
amiatt, hogy tegnap kiabált vele az irodában, ráadásul még most is egy
orvossal üvöltözött, amikor a férfi megjelent. A tegnap estéről nem is
beszélve, hiszen akkor a nyomozó félájultan és véresen láthatta őt, amint egy
konténer mellett kiöklendezi az ebédjét. Naya tudta, hogy elszúrta, hiszen
ezek után hogyan kaphatná meg a nyomozó bizalmát? Biztos volt benne,
hogy Paul Cooperből ezek után már semmit sem fog kiszedni a gyilkossággal
kapcsolatban. Nayának pedig szüksége volt az információkra. Ám ekkor
lépteket hallott.
– Rosszul érzi magát? – A nyomozó hangja szokás szerint hűvösen és
ridegen csengett, de Naya mintha kihallott volna egy árnyalatnyi aggodalmat
is.
– Jól vagyok – mondta, majd felállt, és visszaadta a telefont a férfinak. –
Köszönöm.
– El tudta intézni a dolgát?
– Igen.
– Helyes. Most pedig velem jön az irodámba.

53